AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1867-1918

1876-ban az Országos Képtárba kerültek át. (Ez az intézkedés az 1872-ben kiküldött és már említett bizottság javaslatára történt.) Időközben a múzeum épülete újabb tatarozásra szorult: erre 1878-ban 58 000 forintot költöttek. A 70-es évek közepe a Könyvtár életében is korszakváltást jelentett: a müncheni szakrendszerű feldolgozás 1875-ben befejezdődött, s a könyvtár immár a kor színvonalán álló, korszerűen feldolgozott és rendezett állományával állt az olvasók rendelkezésére. Változás állt be a Könyvtár vezetésében is: közel 30 évi szolgálat után, 1875. március 3-án, 78. életévében nyugalomba vonult Mátray Gábor könyvtárőr. Az örökébe lépett fiatal történész, Fraknói Vilmos lendületes vezetése a könyvtári feldolgozó munkát, az aktív gyarapítási politikát - ezen belül is a hungarika hiánypótlást - és a Magyar Könyvszemle megindításával a tudományos feltáró munkát helyezte előtérbe. Működésének rövid öt éve alatt jelentéseiben még nincs szó helyhiányról, a Könyvtár fejlődése egyelőre még zavartalan. Az évi gyarapodás az 1878/79-i évben 3 995 kötet, 378 metszet és kőnyomatos, 686 kézirat és oklevél, valamint 3 nagy, darabszámra még nem ismert kézirategyüttes volt. A 20 697 olvasó összesen 38 207 nyomtatványt, 8 496 kéziratot és oklevelet használt. A korszak jelentős eseménye, hogy 1876-ban kapta meg a Könyvtár örök letétként az első családi levéltárat, amelyet azután gyors egymásutánban még számos család adománya követett, s a későbbiekben a nyomasztó helyhiány egyik fő okává vált. 1872 szeptemberétől a vallás- és közoktatásügyi tárcát Trefort Ágoston, Eötvös József régi barátja és 48-as küzdőtársa töltötte be. Művelődéspolitikájában az Eötvös által kijelölt úton haladt, az ő elgondolásait igyekezett valóra váltani. Tizenhat évi minisztersége alatt a magyar művelődésügy számos területén korszakos jelentőségű volt az előrehaladás. A Nemzeti Múzeum, s ezen belül a Könyvtár ügyét éppúgy pártfogolta, mint Eötvös, de az intézmény extenzív fejlesztésére az ő korszakában nem kerülhetett sor, a kulturális tárcát ebben az időben túlságosan megterhelték a pesti egyetemi építkezések. A hetvenes évek végére a múzeumi gyűjtemények felszaporodása, amellyel sem az intézményi, sem a személyi ellátmány az ország ekkor már kedvezőtlen pénzügyi helyzete miatt lépést tartani nem tudott, különböző külső és belső feszültéségek forrásává vált. 1880-ban a Nemzeti Múzeum ügyeinek kivizsgálására országos bizottságot küldtek ki. Az ekkor készült, ún. Radvánszky-jelentés a hely hiányát elsősorban a múzeum régészeti gyűjteményével kapcsolatban állapítja meg: "Első sorban érezhető a térhiány .. .két-három év alatt teljes lehetetlenség lesz a tárgyak elhelyezése; és így vagy le kell mondanunk arról, hogy e nevezetes intézet gyarapodjék, vagy pedig új helyiségekről kell már most gondoskodni". Itt hangzik el először komoly formában az a javaslat, hogy az Ásvány- és Őslénytár, valamint a Növénytár nem a jelenlegi múzeum keretébe valók, hanem belőlük egy külön Természettudományi Múzeumot kell alakítani. Javasolják továbbá, hogy a múzeumi Képtár és az Országos Képtár anyaga egyesíttessék, ugyancsak egy különálló és célszerű épületben. A jelentés a Könyvtárral kapcsolatban felhívja a figyelmet az egyre jobban szaporodó és egyre több helyet igénylő családi levéltárakra, amelyeket a Könyvtár jelenlegi létszáma feldolgozni nem tud. Rámutat a berendezési hiányosságokra is, "a közönséges, festetlen deszkából 171