AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár elhelyezése 1867-1918

Eötvös József arra is gondolt, hogy a Nemzeti Múzeum épületének reprezentatív jellegét művészi értékű díszítéssel tegye teljesebbé. Már 1867-ben elhatározta, hogy a múzeum főlépcsőházának falfestményekkel való díszítését Lotz Károlyra és Than Mórra bízza. A művészek 1869-ben kezdték el munkájukat, és 1875-ben fejezték be. A főlépcsőház művészi kiképzésének befejezése már Eötvös halála utáni időszakra esik: ekkor készültek el a stukkó-márvány díszítés, a márvány ballusztrád és végül 1880-ra a festett üvegablakok. Az épület fenntartására és korszerűsítésére az 1870/7l-es években Eötvös az állami költségvetésből jelentős összegeket biztosított: ennek keretében létesült 11 157 forintos költséggel az épület vízvezetéke. Még Eötvös József elgondolása volt annak a bizottságnak kiküldése, amelynek feladata lett volna az országban létező könyvtárak és gyűjtemények érdekében szükséges legfontosabb teendők számbavétele. A bizottságot végül is Eötvös utóda, Pauler Tivadar küldte ki 1872-ben. A bizottság 1874-ben beadott jelentése többek között szükségesnek tartotta a Nemzeti Múzeum épületébe a modern vízfűtés bevezetését és az épület külső homlokzati díszítését. A vízfűtést 1875ben 32 244 forintos költséggel be is vezették, a külső díszítésre azonban nem került sor. A miniszter Eötvösnek méltó partnere volt a Magyar Nemzeti Múzeum 1969. március 4-én kinevezett új igazgatója, Pulszky Ferenc, a reformkori nagy nemzedék kiemelkedő képviselője. Negyedszázados igazgatása alatt vált a Nemzeti Múzeum mind gyűjteményei, mind a bennük folyó szaktudományos munka tekintetében európai színvonalú intézménnyé. 1870-ben a Múzeum szervezetében nyolc osztály működik: 1. Éremtár, 2. Régiségtár, 3. Képtár, 4. Néprajzi tár, 5. Állat- és Növénytár, 6. Őslénytár, 7. Kézműtár, 8. Széchényi Könyvtár. A gyűjtőmunka intenzitásának fokozódása, a közakadozás növekedése azonban csakhamar oda vezettek, hogy az épület szűknek bizonyult ennyiféle gyűjtemény befogadására. A helyszűke először a múzeumi táraknál jelentkezett: egyre nehezebbé vált a gyűjtemények szakszerű kezelése és bemutatása. Előbb vagy utóbb el kellett következzék egyes gyűjteményeknek a múzeum épületéből való kényszerű kitelepítése. Ezt azonban megelőzte egy természetes folyamat: az addig egyetlen múzeumból egyes gyűjteményrészek kiválása, önálló szakmúzeumok létrejötte. Elsőnek vált ki 1873-ban a Kézműtár, s alapjává vált az 1878. évi XVII. törvénycikkel létrehozott Iparművészeti Múzeumnak. A Képtár anyagából a régi képek Pulszky Ferenc, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatója 1869-1894 között 170