AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században

V. A negyedik elhelyezés a Ludoviceum épületében 1838-1846 Az új palota felépítéséhez a múzeumkertben (a volt Batthyány-kertben) a régi épület további fennmaradása mellett is hozzá lehetett fogni. A régi villa ui. — mint mondottuk — a kertnek az Országút felé eső szélén állt, az új épületet viszont a kert közepén kívánták fölemelni. A Könyvtár és a többi tár tehát zavartalanul továbbra is látogatható volt. így tartott ez 1838. márciusáig. A palota fundamentuma elkészült már, amikor egy váratlan elemi katasztrófa zúdult rá Pest városára: a Dunának eddig még nem tapasztalt magasságú árvize. A parti gátakon áttört víz rohamosan a Széna térig (a mai Kálvin térig) hatolt, majd a térből kiágazó utakra, utcákra is beömlött. Nagy szerencse, hogy a múzeumkert egy-két méterrel magasabban feküdt, mint a környező területek, s így az a vízárból még egy ideig kiemelkedett. A személyzetnek tehát ideje maradt arra, hogy az épület földszintjén elhelyezett Nemzeti Könyvtár állományát hősies erőfeszítéssel az emeletre föihordja. Az ország nagy kincse immár harmadszor menekült meg az őt fenyegető pusztulástói. Ám a földszintre való visszaköltöztetés többé nem volt lehetséges. Pollack építész megállapította, hogy a kertet is utóbb elöntő víz a régi villaépület falait annyira alámosta, hogy számolni kellett annak összeomlásával. Szakértői véleménye parancsolóan szükségessé tette a házban levő valamennyi muzeális gyűjteménynek gyorsan lebonyolítandó kiköltöztetését. A nehéz problémát ismét József nádor oldotta meg. Mivel az árvíz a Belváros egész területén megrongálta az épületeket, olyan helyet, középületet kellett a Múzeum és a Könyvtár elhelyezésére keresni, amelyet az ár nem ér el. Ilyenként csak egyetlen épület kínálkozott: a két évvel korábban elkészült, a külső Üllői úton álló katouatisztképző intézet, a Ludoviceum. Ezt az intézményt ekkoriban még nem adták át rendeltetésének, s ennélfogva üresen állt. Azaz, nem egészen üresen, mert a József- és Ferencváros árvízsúlytotta, hajléktalanná vált népe hatósági engedéllyel itt kapott menedékhelyet. Ám az épület oly hatalmas méretű oly tágas volt, hogy a Múzeum és a Könyvtár anyagát is könnyűszerrel befogadhatta, József nádornak csak egy szavába kerüli, hogy a beköltöztetést végre lehessen hajtani. A Ludoviceum gondnoka az I. emeleten hét nagy termet utalt ki a nemzeti gyűjtemények számára; ezeket a nagyobb biztonság kedvéért az épület többi részétől fallal választották el.

37 íme, így került immár negyedik elhelyezéséhez az Országos Széchényi Könyvtár. Ez a hely azonban, magától értetődően kényszerű szükségotthon volt: csupán arra szolgált, hogy a könyveket és tárgyi műemlékeket száraz, tiszta térben, zárt ajtók mögött lehessen az új palota fölépüléséig elhelyezni. Minthogy az intézet ekkori tisztviselői a Batthyány-villából már előbb kiszorultak, s magánlakásokban voltak kénytelenek lakni, a Ludoviceumba csak a segédszemélyzet költözött be. így a gyűjteményekre való állandó felügyelet is rájuk hárult; de rajtuk kívül a nádor még külön katonai őrség kirendeléséről is gondoskodott. 161