AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században

okvetlenül és kizárólag a magyar hazának, azaz nemzetnek tulajdonává nyilvánítja, így is tett. Alapító oklevelének bevezető részében erről a következőképpen nyilatkozott: ...Ezt a könyvtárt és kapcsolt részeit, "melyeket több év során sok fáradsággal, gonddal és jelentős kiadásokba merülve szereztem meg, a drága hazának, amelynek ölében mindezek összeszedésére alkalmat és módot találtam, ...édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom...'' S hogy minden esetleges félreértés, vagy félremagyarázás már eleve kizárassék, az oklevélben ismételten Bibliotheca Nationalis (Nemzeti Könyvtár), más szóval Bibliotheca Regni (az Ország Könyvtára) néven nevezte alpítványát, megkülönböztetve azt a Bibliotheca Regiatól (a Királyi Egyetem Könyvtárától). Sőt, ezt a különbségtételt expressis verbis is kifejezésre juttatta, mondván: "Ezek a gyűjtemények (ti. a Nemzeti Könyvtáréi), amelyeket a hazának szentelek, azokkal, amelyek a Királyi Egyetem Könyvtárában ténylegesen léteznek, soha ne kevertessenek össze s ne egyesittessenek..." így határozott Széchényi, annak ellenére, hogy tartania kellett tőle, miszerint a rendi nemzet — amelynek efféle intézmény még sohasem volt gondjaira bízva — zavarba jön a rá háruló megőrzési, fenntartási és fejlesztési kötelezettségei iránt. //. Az első elhelyezés a pálos kolostoban 1803-1806 Amikor az alapítás híre szárnya kelt, a rendek nyüván zavarba is jöttek: nem tudták, mit fognak kezdeni a váratlanul jött, nagy ajándékkal. Hiszen az "országnak" semmi néven nevezendő középülete nem volt; az országgyűléseket is — akár Pozsonyban, akár Pesten — mindig valamely királyi épületben voltak kénytelenek tartani. Hol tudtak volna helyet adni ennek az első "nemzeti" kulturális intézménynek? S mint mondottuk, közjövedelmük sem volt a rendeknek. Jellemző erre, hogy amikor Napóleon francia seregei elözönléssel fenyegették a hazát, nagy hirtelen, szinte pánikszerűen kellett az inszurrekció felszerelésére szükséges pénzalapot a vármegyei nemességtől összeszedni. Kilátástalannak látszott tehát a Könyvtár személyzetéről való gondoskodás is. Szerencsére e legsúlyosabb gondokat Széchényi már előre levette a "nemzet" válláról. Hogy miképpen tette ezt? Meglepő ügyességgel és merészséggel! Annak ellenére, hogy bármiféle jogalap lett volna rá, megkísérelte, hogy a királytól kérjen otthont és személyzeti dotációt a Pesten felállítandó bibliotéka számára. Kísérlete sikerrel járt. Az uralkodó, nyilván politikai számításból a rendeket lekötelezendő, mindkét kérelmet teljesítette. Megengedte, hogy a Nemzeti Könyvtár valamelyik kincstári épületben kapjon helyet, sőt még azt is, hogy az intézet tervbe vett háromfőnyi személyzetének fizetése az Egyetemi alapból folyósíttassék. 151