AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1986-1990. Budapest (1994)

Somkuti Gabriella: Haraszthy Gyula 1910-1990

1973 végén Haraszthy Gyula nyugalomba vonult, de nem pihent. A Széchényi Könyvtár vezetőségétől újabb megbízást kapott: a nemzeti könyvtár története 19181946 közötti korszakának megírását, mely feladat Dezsényi Béla 1972-ben bekövetkezett halálával gazda nélkül maradt. 1978-ban még bizakodóan nyilatkozott erről: "Szeretném, ha a sors megengedné, hogy az évek óta folyó munkából könyv is legyen, újabb kori művelődéstörténetünk egy fejezete." A sors, és tegyük hozzá, sajnálatos módon maga a Széchényi Könyvtár sem tette ezt számára lehetővé. Még ugyanazon évben beszüntették munkájának anyagi támogatását, s öt évnek kellet eltelnie, amíg a Széchényi Könyvtár anyagilag is újra támogatta Haraszthy Gyula történeti kutatásait. Öt év azonban behozhatatlanul elveszett, s öt év már igen sok egy nyugdíjas életében. Most ez az öt év hiányzik ahhoz, hogy a nemzeti könyvtárnak erről a korszakáról az összefoglaló monográfiát kézbe vehessük. Haraszthy Gyula elvégezte a teljes forrásfeltárást és anyaggyűjtést, publikált számos résztanulmányt, s a legutolsó időkben már az összefoglalást kezdte írni. A halál azonban kiütötte kezéből a tollat... Haraszthy Gyula egy életen keresztül hűséges volt választott hivatásához, és hűséges volt könyvtáros társaihoz. Tudtunkkal ő az utolsó, aki még tagja volt az 1935ben alakult Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének, és végig tagja is maradt. Még emlékszünk, amikor nem is olyan régen, 1988 őszén ünnepi szónoka volt az egyesület által rendezett Fitz József-emlékülésnek. Ő mondotta akkor a nagynevű elődről: "Büszke lehet rá a mai könyvtáros társadalom." Őrá emlékezve, mi sem tudunk most egyebet mondani, bár a büszkeségről Haraszthy Gyula másként vélekedett. "Büszke semmire nem vagyok - mondotta -, csak a jó értelemben vett szolgálat teljesítése az, ami örömmel tölt el." A szolgálat örömét adta tovább nekünk, mai könyvtárosoknak. Ne feledkezzünk meg erről! Somkuti Gabriella 10