AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: A 18. századi tudós világ IV. Bél Mátyás, a tudományszervező

Kikre számíthatott bizonyosan Bél munkájában? Ha megjelentetett munkáinak ajánlásait átnézzük, akkor több oh/an nevet találunk köztük, akik eddig is segítették, a besztercebányaiakkal, Mollerrel az élen. Retorikai tankönyvét

22 1717-ben neves evangélikus tanároknak ajánlotta: ők később kivétel nélkül támogatták. Ezek: Deccard János Kristóf, Simonides Pál, Knogler János, Vázsonyi Márton, Bohus György, Beer Frigyes Vilmos, Pellionis Sámuel, Schauss Jakab, Topperczer Péter Pál és Bertasch András. 1718-ban latinul megjelentetett német nyelvkönyvének

23 ajánlottjai közt is feltűnnek későbbi segítőtársai: a Radvánszkyak, Szirmay András. Sajnos, a pozsonyi evangélikus gimnázium matrikulájának még a kéziratához sem lehet hozzáférni,

24 így Bél pozsonyi tanítványai közt nem tekinthettünk szét. Pedig sok tanuló segítette munkáját: másolói tevékenységük is jelentős lehetett. Markowitz Mátyásnak, az egyik tanítványnak művében szerepelnek kérdések, amelyeket Bél tanítványainak adva, segítségükkel távoli, ismerős és ismeretlen tanárok, papok, vármegyei tisztviselők adatait kérte leírásaihoz. A vármegye elhelyezkedését, határait, nevének, címerének magyarázatát; geográfiai, természeti kincsek, madár- és állatvilág leírását; a lakosság jellemzését, eredetét, szokásait, életmódját, foglalkozását; a vármegye településeit, azok rangját, történetét; a főúri és nemes családok genealógiáját, a vármegye területén lévő intézmények és minden különös dolog leírását. A szakirodalomnak azon állítása, hogy Bél diákjai kérdőívekkel járták be szülőföldjük vidékét, túlzás. Az értelmesebbek bizonyára részt vettek a munkában, feljegyzéseket is készítettek, de a többség szerepe bizonyára nem terjedt túl a postási feladatokon. Bél 1718 nyarán Ráday Pálhoz, majd másokhoz küldi Parschitius Kristóf kiadatlan, Magyarországot leíró művét, illetve annak egy-egy részét. Ő maga többet várt e kézirattól. Mint későbbi és másokhoz írt leveleiben, ekkor is konkrétumokat kér: hogy Ráday a Rákóczi-féle háború (itt még a bellum szót használta) idején elpusztított városokról és várakról, a tokaji és más hegyaljai borokról, valamint a máramarosi sóbányákról írjon. O maga meg van elégedve a dolgok menetével, s azon jeles férfiakat, akik részt vállaltak az adatgyűjtésben, állandó leveleivel serényebb és pontosabb munkára ösztönzi. Úgy gondolja, hogy Ráday nagy tekintélyével több személyt is meg tud nyerni adatgyűjtésre. A Tiszántúlon a debreceniekre gondolt, de azok "duri et inexorabiles". Bihar és Szabolcs vármegyék leírását Komáromy alispán segíthetné. Kéri, hogy Szolnok, Bács és Temes vármegyékét is megfelelő személyhez, Kandó úrhoz továbbítsa Ráday. Bél kérése, hogy mindenütt járásokra osztva, részletesen írják le a vármegyét. Bél ez idő tájt még szorgalmasan dolgozott a Hungária antíquán is. Sőt, a 10-es évek végén és a 20-as években még gyakran utazott. Radvánszky László Bars vármegye leírá22 Rlietorices veteris et novae praecepta ... in usum discentium. Lipsiae 1717. 23 Instimtiones linguae Germanicae ... Leutschoviae 1718. 24 Építkezési munkák miatt közel egy évtizede ládákban áll az anyag. 25 A kérdőpontok Markowitz Mátyás Relatío de pietistis in Hungária című töredékéből kerültek elő (Pozsony, Evangélikus Levéltár, 515. fasciculus.). Ján Oberuc"Matthieu Bel, un piétisíe en Slovaquie au 18? siécle (Strasbourg 1936.) című munkája alapján magyarul ismerteti Sipos Istvánná: Bél Mátyás pedagógiai reformtörekvései című cikkében (Magyar Pedagógia 1962, 228.p.). Csanda Sándor: A négynyeh'd tudós című cikkében {Irodalmi Szemle 1984, p.268-272.) említi, bogy néhány diáknak a kérdésekre adott feljegyzése fennmaradt. Nem nevez meg és nem idéz sajnos egyet sem, s pontos forrást sem ad. 26 Ráday Levéltár, IV. c/2-1.76. - 1718. júl. 12. 27 Uo. IV. c/2-1.78. - 1718. nov. 25. A levél mellékletei közű! Szabolcs és Kis-Heves vármegyék leírásának tervezet-másolata ma is megvan. Komáromy alispán 1719. ápr. 26-án arról számolt be Rádaynak, hogy Békés és Bihar vármegyék térképe kész, s a többi is készül. Uo. IV. c/2-1.436. 270