AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: Egy jezsuita tulajdonban lévő nyomda üzleti "titkai". A kassai akadémia nyomdája

A kisebb összegek azt mutatják, hogy a vásárlások menyiségben nem lehettek jelentősek: a kassai kollégium az 1740-es években csak Nagyszombatból, ill. Pozsonyból kapott olyan könyveket, amelyeknél egyszerűbb volt a kiadói készletből rendelni, mint Kassán újra kinyomtatni. Győr, Nagyszeben, Pozsony, Buda esetében a jezsuiták közvetítéséről lehetett szó (ezekben a városokban nem jezsuita kezelésben, de működtek tipográfiák), csakúgy, mint Szakolca és Gyulafehérvár esetében, amely ekkor nem volt nyomdaváros. Magyarországi kollégiumoktól a kassai jezsuiták 1756-ban vásárolták a legtöbb könyvet: Nagyszombatból háromszor annyit, mint korábban, Győrből, Szakolcáról, Nagyszebenből, Budáról, Gyulafehérvárról pedig csak 1754-1756 között szereztek be könyveket. Ez az időbeli egybeesés nem lehetett véletlen: feltehetően a jezsuita egyetemek ekkor végrehajtott reformjával függött össze. Ismert, hogy a Ratio sudiorum (1599) óta változatlan jezsuita oktatási rendszert, az orvosi, majd a teológiai-filozófiai karok oktatási rendjét Mária Terézia Gerhard van Swieten befolyására megreformálta (1749, 1752). Az állami beavatkozás nemcsak az egyes tárgyak felosztására, hanem a tanítási metodika kérdésére is kiterjedt. A filozófia oktatásánál pl. nemcsak Aristotelest kellett oktatni, hanem a filozófia egész rendszerét a legújabb irányzatokkal együtt. A tanár köteles volt minden tárgyában nyomtatott tankönyvet használni, vagy ha nem volt, saját előadásait megjelentetni. A teológia előadóinak is államilag jóváhagyott tankönyvekből kellett tanítaniuk. Az egyetemek oktatási reformját Magyarországon az 1754/1755. tanévben vezették be. A reform egyes előírásainak végrehajtásával függhetett össze, hogy 1754-1756 között a kassai kollégium nagyobb mennyiségű könyvet, az oktatásban máshol már alkalmazott és bevált műveket rendelt más magyarországi kollégiumoktól, elsősorban természetesen a nagyszombati kollégiumtól. E vásárlásoknál tehát nem elsősorban a könyvtár, hanem az oktatás céljaira nagyobb példányszámban beszerzett tankönyvekről lehetett szó. A kassai kollégium feloszlatásakor készült jegyzék a nagyszombati, még ki nem fizetett könyvekről is erre utal: Horváth János Institiitiones logicae c. tankönyvének pl. 42 példánya került Nagyszombatból Kassára. Ára egyenként 1 Ft 6 x volt, de a kifizetendő összegből 10% rabatot levontak.

72 A kassai nyomda bevételei A nyomda kiadásainak egy részét nem tüntették fel a számadások, azok a bevételek azonban, amelyek az egyes jezsuita rendházaknak megküldött kassai nyomtatványok után folytak be, szükségszerűen mind szerepelnek a számadásokban. A magyarországi rendházak egymás közti pénzátutalásait az ausztriai provincia prokurátora rögzítette, így a kassai nyomdai számadások esetében azt, hogy melyik magyarországi kollégium utalt át a kassai kollégiumnak egy bizonyos összeget. Néhány esetben a prokurátor megemlítette a küldött, ill. eladott könyveket is: 1754. augusztus 31-én a magyar kancellária díjszabási hivatala (officium taxoratum) fizetett a küldött könyvekért 9 Ft 31 x-t, 1760. december 30-án a komáromi házfőnök 7 Ft-ot, a pécsi püspök 1762. október 11-én 36 Ft 40 x-t, a kolozsvári kollégium rektora a Szeredai András, gyulafehérvári kanonoknak küldött könyvekért 17 Ft 24 x-t, végül August Bernardi, bécsi könyvkereskedő fizetett 1767. dec. 28-án az eladott könyvek után készpénzben 18 Ft 26 x-t. Joggal feltételezhetjük, hogy a számadásokban feltüntetett bevétel a legtöbb esetben könyvek kifizetéséből adódott. Kivétel természetesen akad: a nagybányai házfőnök pl. 1760. december 31-én 24 Ft 18 x-t fizetett a kassai kollégiumnak a küldött gabonáért. 71 Kassával kapcsolatban ld. erről Meszlényi i.m. 27-30.p. 72 E 211 Hiv. jelz. 30.fol. 353