AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Pavercsik Ilona: Egy jezsuita tulajdonban lévő nyomda üzleti "titkai". A kassai akadémia nyomdája

összeg, 39 Ft 38 x is még 1755 körüli szállításra utal, mert akkor volt Rain a socius.) A Trattner által kiöntött kész betűk talán akkor kerültek Kassára, amely évekből nem maradtak fenn a számadások. Saját matricáival viszont 1756-ban szerepel (140 Ft 13 x 2 d értékűvel), az öntött körzetekkel pedig 1762-1763-ban (52 Ft 51 x). Anton Magatsch Trattner betűöntödéjének faktora volt, a kor elismert betűmetszője.

56 Trattnert több más magyarországi nyomda szállítójaként ismerjük (a pesti Eitzenberger, a budai Landerer), noha munkája nem aratott egyértelmű elismerést; legalábbis a bécsi nyomdászok panaszkodtak, hogy Trattner saját magának jó betűket készít, az eladásra készültek azonban rossz minőségűek és drágák. A kassai kollégium tipográfiájának felújítása érdekében tehát inkább a provincia központjában élő prokurátor segítségét vette igénybe, nem pedig a nagyszombati kollégiumét, pedig a nagyszombati nyomda 1737 óta már saját betűöntödével is rendelkezett. A kassai jezsuiták iratanyagában fennmaradt a helytartótanácsnak egy 1761-ből származó leirata, amely Trattner betűöntő privilégiumára hívta fel a figyelmet.

57 Amikor a kassai kollégium Trattnertől nem kész betűket, hanem matricákat vásárolt, akkor sem a nagyszombati kollégiumhoz fordult: forrásaink alapján feltételezhetjük, hogy ezeket a matricákat 1756 után Kassán öntötték ki. (Feltehetően több matrica lehetett még, a kassai új betűk mennyiségét ismerve.) A kassai tipográfia 1762. október 13-án száz forintot fizetett a nagybányai jezsuita rezidenciának a tőlük vásárolt ólomért.

38 A kassai lakosok 1766-os összeírása pedig említett egy Richter József nevű betűöntőt.

59 Valószínű, hogy már korábban is a városban élt, és tevékenyen közreműködött a nyomda felújításában (ennek 2. szakaszában, hiszen a korábban vásárolt matricákat Trattner öntötte ki). Richter neve nem ismeretlen, a nagyszombati egyetemi nyomda munkatársaként tartjuk számon: 1777-ben, amikor a Budára távozó egyetemi nyomdai személyzet között sorolták fel, a következő jellemzést írták róla: betűöntő és betűmetsző, háztulajdonos, 63 éves, nős, öt gyermeke van, nyelvtudása: német, szlovák, latin, magyar. Amikor Richter már Nagyszombatban élt, a kassai jezsuiták Pozsonyból rendeltek kész betűket. A feloszlatáskor még ki nem egyenlített számlák között ugyanis ott szerepelt Garttinger Mihály pozsonyi betűöntő számlája. Garttinger a kassai nyomda számára 6 mázsa 31 font garmond antikva típust készített, amelynek értéke összesen 274 Ft 44 x volt, mázsánként tehát 44 Ft.

61 Garttinger neve eddig a szakirodalomból nem volt ismert. A nyomdai számadásokban nemcsak matricák, betűk, körzetek fordulnak elő, hanem rézmetszetek is. 1745-ben a prokurátor 73 Ft 25 x-t fizetett Georg Christoph Kilián augsburgi rézmetszőnek, 1754-ben és 1755-ben szintén neki négy alkalommal, összesen 348 Ft 3 x-t. Ezek a metszetek az egyes kassai nyomtatványokhoz készült térképek, illusztrációk lehettek. Augsburgban ebben az időben számos rézmetsző működött, aki rézmetszeteinek kiadója is volt; köztük a legismertebb a Kilián-család, amely a 16-18. században, nyolc generáción keresztül művelte ezt a művészetet.

62 Kassára is ilyen kész rézmetszetlevonatok juthattak el, és nem maguk a lemezek, mert ez utóbbiaknak nincs nyomuk forrásainkban. 56 Mayer Lm. Bd. 2. 74-76.p. 57 Uo. 74-76.p. - Iványi-Gárdonyi 183.p. - E 152 Hiv. jelz. Reg. Fasc, 2. Nr. 6. 58 Ld. 13. jegyz. 404.fol. 59 Kosice, Mestsky Archiv jelzet nélkül: Conscripüo incolarum contribuentium regiae ac lib. civ. Cassoviensi et suburbanorum pro anno 1766.12.foL 60 Iványi - Gárdonyi 192.p. 61 E 211 Hiv. jelz. 129-132.fol. 62 Ld. 13. jegyz. 387., 398., 399., 403.fol. - Ulrich Thieme-Felich Becker. Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler von der Antike bis zur Gegenwart. Leipzig, 1907-1950. Bd. 1-37. Bd. 20. 293-294.p. 349