AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

származása, hivatalnoki pályafutása egyértelműen az uralkodó exponensévé teszi; nemesi rangja rangtársai iránt csak bizonyos megértést, de nem törekvéseikkel való azonosulási jelent. Áttekintve a dikaszteriális tanácsosok sorát, egy feltűnő jelenséggel találkozunk. Mária Terézia halála után a sietve reformáló II. József anyjának sok tanácsosától igyekezett megszabadulni, de ez nem érintette egyformán az egyes dikasztériumokat. Ugyanúgy az 1790/91. évek folyamán lezajlott fordulat sem. 11. József helytartótanácsi és kamarai tanácsosai a tízéves uralom alatt fokozatosan tűntek el az egyesített dikasztériumokból. A már régen nehezményezett magas létszámon a természetes úton való távozás: halálozás, nyugdíjbamenetel mellett az áthelyezés is segített. Több tanácsos önként távozott. Némelyek ezek közül II. József után még visszatértek, mint gr. Batthyány József, esztergomi érsek, aki 17K5-ben megvált, de 1790-től haláláig, 1799-ig ismét tisztébe lépett. A főnemesi tanácsosok közül gróf Csáky József tért vissza 1785 után, de csak két évre: ő a Kamaránál volt közben egy ideig. Visszatért Mednyánszky János báró is, akinek megszakítása csak 2 évig tartott: 1789-től 1791-ig, s utóbb 1818-ig maradt. A köznemesi tanácsosok közül Skerlecz Ferenc maradt meg II. József után, 1797-ig. A kamarai tanácsosok közül Orczy László báró és Tersztyánszky Dániel maradtak meg 1790 után; az előbbi 1791-től 1807-ig a Kamara alelnöke lett, az utóbbi 1799-ben nyugdíjba vonult. Zichy Ferenc gróf 1785 után egy ideig zempléni főispán, majd 1790-től főpohárnok volt. Brunszvik Antal gróf a Helytartótanácshoz került, s 1793-ban hall meg. A legtöbben, ha megélték 11. József halálát, visszavonultak, s mint magánemberek töltötték életük végét. így pl. a többször emlegetett Schilson, aki Bécsben hunyt el 1810-ben. Még a Kancellária tanácsosai közül maradlak meg aránylag a legtöbben a közéletben, ha nem is a hivatal keretei közt. így Pá Iffy Károly gróf alkancellár, aki II. József alatt is töretlenül haladt előre, 1787-ben kancellár lelt, s az maradt 1807 novemberében bekövetkezett haláláig. Felsőbüki Nagy József is megmaradt tanácsosnak itt 1795-ig, amikor személynök lett; Nádasdy Mihály gróf pedig 1785-ben megvált ugyan a Kancelláriától, de koronaőr és főlovászmester lelt. A magyar ügyekben megőrizte befolyását Izdenczy József, ki ugyan 1785-ben a kincstartói állást kapta, de a Staatsralon keresztül nem szűnt meg az állami centralizációért a rendek ellenében tevékenykedni. Leginkább tehát a Kancellária tanácsosainak befolyása maradt meg II. József halála után, ami érthető, hiszen közel voltak az udvarhoz. A tanácsosok demográfiai viszonyai Végezetül, a bár némileg hiányos életrajzi adatok alapján megkísérelhető a tanácsosok működési és népesedési jellemzőinek statisztikai megállapítása is. Az adalok alapján a kancelláriai tanácsosságot érték el a legidősebb korban: Mária Terézia idején a Kancellária új tanácsosai átlag 42,5 évesek voltak, amíg a Helytartótanácsnál és a Kamaránál átlag 38,5 esztendősek. A királynő uralkodásának első felében a Kancellária új tanácsosai több, mint 45 évesek voltak: 1760 után az életkoruk a kezdéskor nem volt több 40 esztendőnél. De állagban az összes dikaszteriális tanácsosok életkora az egész uralkodási periódus idején a kezdéskor nem érte el a 40 évet. Nem voltak lehát fiatalok, hanem éppen javakorbeliek. A tanácsosi szolgálati tartam a Kancelláriánál 9,5; a Helytartótanácsnál 12,7; a Kamaránál majdnem ugyanennyi esztendő volt átlagban. De amíg a Kancelláriánál az uralkodás első feléhez képest a második periódusban, 1760-tól nőtt, addig a másik két di329