AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

Schilson János báró, aki 1766-ban létszámfelettiként jelenik meg a Kamaránál, s 1771-től tényleges tanácsos, színes és érdekes egyéniség. Soproni patrícius jellegű, nemesi családból származik. Rangja a nemességhez, életvitele és szemlélete a polgárság legmagasabb rétegéhez sorolja. Részletesebben kell foglalkozni vele, mert bizonyos fokig típust képvisel. Schilson János Mihály, a győri püspök (fertő)rákosi javainak provizora, 1704. dec. 22-én kapott soproni polgárjogot. Az ő apja, Jakob Schilson Tauberkönigshofenben (Würzburg püspökségben) volt szabad polgár (Freyburger), és az ottani Arany Oroszlán* hoz címzett fogadó vedéglőse. Schilson János Mihálynak Magyarországon nemcsak Sopron szenátusába sikerült bejutnia, hanem az 1707. szept. 16-i megyegyűlésen mártöagyar nemességét egyben honfiúsítását hirdetik ki, A szenátorságról 1712-ben lemondott, viszont 1713-ban már "Sambtlicher Herrschaften des Bistums Raab praefectus"-ként szerepel. Már 1712-ben birodalmi és örököstartományi lovag lett, "Edler von" címmel. Báróságára vonatkozólag adat nincsen. A Kamarával hivatalos birtok ügyekben kapcsolatban állt. O maga nevét ugyan csak "a Schilson"-nak (von Schilson) írja alá, de a Kamara átiratainak külzetén bárónak titulálja. E címet néha ő maga elfogadta, de általában csak a Schilson-ként írt alá. Fiai azonban már kapva-kaptak a címen, és a nagyszombati egyetem anyakönyveiben már az 1727-1729-es években már mint Lfiber] B[aro]-k szerepelnek. A Schilson család Magyarországon birtokot szerzett, bár nem donációba kapta azt: valószínűleg zálogjog, esetleg vétel útján jutott hozzá. Alkalmasint a Neoacquista révén szerezhette. A püspöki jövedelmek bérbevétele sem volt idegen tőle. Sopronban több háza és kertje, majorja volt, s a város műemlékei közt ma is jólismert a kis palotának is beillő Schilson-ház. A család inkább a nemességgel is bíró soproni patríciusok sorába illeszthető. Csak a bárói cím adományozásának nincs semmi nyoma sem a magyar, sem az osztrák, vagy német nemesi lexikonokban. Úgy tűnik, a "Freyburger" cím elértéséről lehet szó, melyhez hasonlót a magyar jog nem ismer. így lett a tauberkönigshofeni szabad polgár fiából egyetlen nemzedék alatt "báró" Magyarországon. Mégsem tekinthetjük Schilsont a főnemesi cím uzurpatoranak, legfeljebb jóhiszemű használójának; a középnémet polgár ti. annak a Nyugat-Európában ekkor már régen szerte dívó szokásnak hódolt, hogy a meggazdagodott polgárok birtokvásárlással azokhoz fűződő címeket is szerezhetnek, s ha egyszer hivatalos szervek bárónak címzik, elfogadja a megtiszteiést. A bérlői vállalkozás is arra mutat, hogy a Franciaországban és Angliában dívó vállalkozásmódot ismerte, és - III. Károly korában, mikor Magyarországon is terjed a bérleti gazdálkodás, alkalmazni is kívánta azt. Egyszerűen arról Van csak szó, hogy egy nyugat-európai szabású és gondolkodású, s valószínűleg képzettségi szintű ember magyar talajon is az ottani szokásokat követi egy más jogrendszer mellett. Ebből az "usus" révén használt báróságból utódainak nagy hasznuk volt. Éppen ez: a nyugati fejlődés ismerete, úgy látszik, az a tényező, mely a család érvényesüléséhez hozzájárult. Schilson János, a kamarai tanácsos, a Tereziánum volt növendéke már vitathatatlan báróként szerepel: kommerciális érdeklődésű polgári elődeitől azonban örökbe kapta a gazdasági lehetőségek iránti érzéket. Még mint létszámfeletti tanácsosra, rábízták a lótenyésztés megszervezésének ügyét, melyről tervezetet is készített, majd a tőzegfelhasználás ügyét is vele dolgoztatták ki. Nem csodálkozhatunk, ha a nyugati irányban nyitott Schilson a művészet iránt fogékony. Előbb egy, már a címében is a racionalizmus szellemiségének hatását mutató színdarabot ír (Die Tugend im Bauernhaus. Pozsony, 1775.), majd zenés, táncos, balettes színművet (Die Wilden, u.o. 1777.). Schilsont a Kamara utóbb II. József idején Sopronba királyi delegátusként küldte, és ott elmondott beszédei nyomtatásban is fennmaradtak. Mikor 1781-ben (kamarai tanácsosi kinevezés után csaknem másfél évtizeddel) megnősül, már a magyar mágnáskörökbe házasodik bele. Neje, Zichy Antónia grófnő, tanúi 325