AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

zású problémakörök szakembereként lelkészpénztári, alapítványi, szerzetesi kérdésekkel foglalkozott, s az ő hatáskörébe tartozott a cenzúra is. Csupa jelentékeny, de mára jórészt elfeledett ember, aki Mária Terézia korszakában, de részben utóbb, II. József alatt is országos hatású döntések előkészítésében működött közre. Ők is, es a nev szerint itt most nem említett többiek is mind belevitték munkájukba tapasztalataikat, ismereteiket, meggyőződésüket, vagy legalábbis rutinjukat. Volt azonban egy problémakör, amivel - igaz, eltérő arányban - szinte mindannyian foglalkoztak. Ez pedig a nemességadományozások, megerősítések, igazolások kérdése volt: roppant fontos ügy úgy a királyi hatalom, mind a rendi erők szempontjából. Döntően rajtuk múlt ugyanis a királyi egyeduralom ellensúlyának, a rendi nemzetnek rekrutálódása, utánpótlása, megfelelő elemekkel való kiegészítése. Bár a Helytartótanács feladata nem kis részben éppen az adózó alanyok számának növelése lett volna, bizonyosan részük volt abban, hogy e korszakban is nagyszámú nemességadományozás és még több megerősítés történt, ami a rendi nemzetet erősítette. Mária Terézia uralkodásának első évtizedét a Magyar Kamaránál is valóban magyar tanácsosok kinevezése jellemzi. Az első tanácsos, akinek kinevezésére sor kerül De Jean de Hanssen Johann Anton nem magyar ugyan, hanem idegen, "extraneus" születésű, de már két évtizede a Bánátban él és működik, és kiváló igazgatási szakember hírében áll. A többiek: Török Ferenc, Rajcsányi Ádám, Batthyány Ádám gróf, Révay Jónás báró, Erdődy Nepomuk János gróf, Koller János, nemesságodi Szvetics Jakab, Csáky Antal gróf, Vajay László, Podhradszky István, Pálffy János gróf egytől egyig magyarok, csupán Posch Ferdinand Konrad gabonafőbiztos "extraneus", de ő csak címzetes tanácsos. Az osztrák örökösödési háború befejeződése után azonban változik a helyzet. A kormányzat gazdasági politikája, a nemesi adómentesség és egyáltalán a nemesi privilégiumok csorbítatlan fenntartásának kérdése a dinasztia és a rendiség kapcsolatába is némi disszonanciát visz. 1750-től már megjelennek a megbízhatóbbnak talált indigónak, és egyfajta paritásos elv körvonalai látszanak. 1750-ben a magyar Hrabovszy Antal és Amadé László mellett az indigena, stájer eredetű Pfeffershoven József és a külföldi, westfáliai származású, de bécsi születésű Cotthmann Anton lesznek tanácsosok. Cotthmann kitűnő gazdasági szakember, Pfeffershoven pedig katonacsalád sarja, apja várparancsnok volt, s annak idején Rákóczi ellen harcolt, a királynő szándékai iránti feltétlen hűségéhez nem fér kétség. 1753/54-ben, mikor ismét újabb tanácsosi kinevezésekre kerül sor, az idegen eredetű Kruspér István, az indigena Kempelen Engelbert - egykor pozsonyi harmincados - a kamarai szubalternekből felemelkedett Füleky László - latin verselő - Kákonyi Ferenc, a szorgalmas lajstromozó lesznek címzetes tanácsosok, s velük együtt sonnegi Mohr Felix, volt titkár, akinek még indigenitása sincsen, s osztrák nemessége sem nagyon régi - katonatiszt apja, vagy nagyapja szerezte négy évtizeddel előbb. Ténylegessé csak Kruspér és Mohr lesznek. Mohr kinevezésével ismét az a gyakorlat tör utat, hogy a magyar kamarai tanácsos olyan ember is lehet, akinek nincs magyar nemessége, vagy indigenátusa. Mohr Felix 11 évi kamarai tanácsosi szolgálata alatt se szerezte azt meg soha, csak fia, József szerzi meg a magyar címereslevelet, több, mint harminc év múlva, 1790-ben. Kutschersfeld Podivin is kamarai tanácsos lesz ekkor, ki újonnan nemesített - eredeti családneve valószínűleg Kutsera. De néhány magyar is kamarai tanácsos lesz ezekben az években az oszlopi, Sopron megyei származású Ribics György Rudolf, tehetséges jogász, de a királyi abszolutizmus feltétlen híve, azután Végh Ignác, Csáky György gróf és az ifjabb gróf Grassalkovics Antal, a kamaraelnök fia, a bécsi Thereziánum neveltje. 1756-ban kamarai tanácsos lett Redl Franz Joseph, a bécsi kamarai javak adminisztrátora, tevékeny hivatalnok, érdemes, valószínűleg csehországi és polgári származású tisztviselő, aki csak 1759-ben kap osztrák örököstartományi és hat évvel később, magyar kirá323