AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

ség felállítása után a bécsi magyar kolónia megnőtt, akkor is a Kancellária maradt a találkozási gócpont. Meg kell jegyezni azt is, hogy a Magyar Királyi Kancellária tanácsosi kara Mária Terézia idején szinte kivétel nélkül született magyarokból állt (az egyetlen kivétel Cothmann Antal volt, aki honfiúsított), s csupán a szubalternek közt voltak nem-magyarok is. Érdemes arra is figyelemmel lenni, hogy neveik és családjuk alapján ítélve e magyarok közt elég sokan voltak szláv környezetből valók, horvátországi és felvidéki eredetlel, mint Somssich, Patachich, Festetich, illetve Koncsek, vagy Nedeczky. Mindez nem változtat egy alapvető tényen: ők voltak a legfontosabb szerepet játszó magyarok a Habsburg székvárosban. A Helytarlótanácsnál már 111. Károly korában leszögezést nyert, hogy a tanácsosi állásokat nemcsak pályázók, de az uralkodó által alkalmasnak ítélt személyek, vagy maga a tanács állal megfelelőnek tartottak is elnyerhetik. (97/1723. t.c.) Mária Terézia időszakában az első két évtizedben még a főúri tanácsosok sorában a régi nagy nemzetségek tagjait lehet megtalálni: Batthyány, Eidődy, Csáky, Illyésházy, Pálffy, Esterházy a domináns főnemesi nevek. 1760 után azonban a főnemesi tanácsosok vagy beszármazott indigénák, vagy a régi nagy családok olykor egészen fiatal tagjai. Zichy Zsigmond gróf 1763-ban 22, Mednyánszky János báró 1771-ben 24, Erdődy József gróf 1777-ben 22, Batthyány Antal gróf 1779-ben 26 évesen lett helytartótanácsi tanácsos. Itt egy - bizonyosan szándékolt megfiatalítási tendencia olvasható ki, ami alkalmasint összefüggött a racionalista eszmék térfoglalásával éppúgy, mint az abszolutizmus erősödésével is. A régi vezető családokat a Mária Terézia alatti időszakban még nem szorította ki a főrendi tanácsosok sorából az újabb, hivatali pályán feltört főnemesség: de, éppen fiatalságuk miatt, tekintélyben vesztettek az udvarhoz teljesen hű, új hivatali arisztokráciával szemben. A bizottsági ügyvitelnek - és ezzel a szakszerűség fokozott érvényesítésének - alapjai már 111. Károly korában meg voltak vetve. Bár a lényeges döntések - a Helytartótanács csak az uralkodónak való alávetettségének hangoztatása mellett is - a Kancelláriában történtek, a Helytartótanács tanácsosai számára az állandó bizottságok a szakosodás, és így az önálló véleményalkotás és véleménytovábbítás lehetőségét adták meg, amivel különösen az 1754. évi reform után élhettek. 1754-től bizottságok, majd 1769-től egyes előadók intézték az ügyeket, s ez a tanácsosok fokozott specializációjával járt. A specializációt elősegítette az időnkénti bizottsági kiküldetés gyakorlata is, mely lehetővé tette a fiatalabb tanácsosoknak az országos problémáknak helyi tanulmányozását. Így a királynő uralkodásának végérc a tanácsosokból már szakembergárda alakult ki, de, mint az Acta Secundum Rcjcrcn.es levéltári iratanyagából kitűnik, mindenkinek többirányú volt a specializációja, azaz lem állt elő egyoldalúság, amit egyébként a tanácsosi létszám korlátozott volta se tett le idővé. Így vállal 1780-ig szakemberekké és szakreferensekké Csáky János gróf (1743 óla tanácsos) a tai ománybiztossági és katonai ügyek, az o^ug feltérképezése ügyeiben, Sidó Mihály a polgá felvételi ügyek az ipar és kereskedelem fejlesztési kérdéseinek területén (1754 óta volt U nácsos); Balogh László gróf a városi és céhügyek szakértőjeként tevékenykedett (1757 óta tanácsos). Csáky Imre gróf intézte a katonai mentesítéseket és a katonaságtól való elbocsátásokat (1759 óta ült a tanácsban). Fabiankovics Károly (1762 óta) a mértékügy munkabérszabályozás, Skerlecz Ferenc (1769 óta) a Helytartótanács személyzeti kérdéseiben, a rangadományozásokban volt szakember. Hlaváes János (1769 óta) a házassági ügyeket, a nem katolikusok vallásgyakorlati problémáit intézte. A kései periódusban kinevezett tanácsosok közül kiemelendő Bacsák János (1776 óta tanácsos), ak

1 ' ozsony megye alispánjából viszonylag öregen, 60 éves korában került be a konziiiáriusok közé, és főleg a gazdaságrendészet, út-, híd-, gátépítés ügyeiben szerzett jártasságot; mint az ország egyik legfejlettebb, legrendezettebb megyéjének éléről került országos ügyeket intéző pozícióba. Okolicsányi Imre püspök (1777 óta tanácsos) egyházi vonatko322