AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

Allásbeíöltés és rangsorolás A tanácsosi állások betöltése Mária Terézia korában már nem az a feszültségekkel teli problémakör, mint III. Károly korában. A három hivatal rangsora: Kancellária, Helytartótanács, Kamara, immár véglegesen kialakult. A cím- és rangkérdés, az ősi hagyományokkal rendelkező és újonnan felemelkedett hivatalviselő családok tagjainak ellentéte, a rendiség képviselőinek a kollegiális hatóságok kereteibe való beilleszkedése lényegesen kevesebb problémát jelentett 1740 után, mint előbb. Ha voltak sértődések, azok csak személyes jellegűek, társadalmi töltésük lényegesen megfogyott. A főnemesi és a köznemesi tanácsosi állások elkülönültek, és az elsőség kérdése, a praecedentia sokat vesztett élességéből. Az egyes dikasztériumoknál ugyan e téren némileg ekérő a helyzet, s bár időről időre meghatározzák, hány főpap, főnemes és köznemes legyen a Kancellária, illetve a Helytartótanács, valamint hány fő- és köznemes a Kamara tanácsában, a tanácsosok létszámának növekedése is, az alkalmassági szempont is, továbbá a fizetéstelen és a címzetes jelleggel történő kinevezések szinte két-három évenként új meg új helyzetet teremtettek az arányokban. Bár a tiszti címtárak lehetővé teszik akár évenkénti bontásban is a főpapi, főnemesi és köznemesi tanácsosok számszerű elkülönítését, ez a számszerűség aránylag keveset mond, mivel az egyes személyek helyi értéke igen különböző volt. Még a Kancellária és a Helytartótanács egyházi tanácsosai - származásra fő- és köznemesek, sőt, egy jobbágy eredetű is (Klimó György) - különíthetők el a legjobban, ök az egyházi rendet, a papságot, a korszak legnagyobb létszámú és különleges jelentőségű értelmiségi csoportját képviselik, személyük is különös figyelmet érdemel. Már Mária Terézia uralkodásának kezdetén rendelkezés történt arra, hogy a Helytartótanácsnál főpapi tanácsos egyházmegyés püspök ne legyen, nehogy ezeket elvonják a pasztorációs munkától, de azért előfordult, hogy a királynő kivételt tett, így például az 1751-ben kinevezett Csáky Miklós gróf esztergomi érsek esetében, ki 1752 júliusában a helytartótanácsi tanácsosi fizetést is megkapta. A főpapi tanácsosi állásra pályázók azonban nem mindig képviselték a lelkészi munkát végző papságot; hivatkozási szempontjaik az állás kérelmezésénél gyakran felettébb világiasak. Az uralkodónő a rendelkezésre álló információk alapján többnyire mégis ki tudta választani a legmegfelelőbbet. A főpapi tanácsosok rendszerint már eleve jelentős személyi tekintéllyel rendelkező férfiak voltak; utóbbi tevékenységük igazolta a kiválasztás helyességét. így a Kancelláriánál működött a jobbágy eredetű Klimó György 1746-1750 közt, utóbb az ország első nyilvános könyvtárának megalapítója; majd Patachich Ádám 1751-től 1760-ig, utóbb templomépítő, iskola- és könyvtáralapító, író, zenebarát, mecénás; Barkóczy Ferenc érsek és főkancellár, irodalompártoló, maga is író (1761-1765); és végül Bajzáth József 1765-től 1777-ig, egyháztörténeti író, aki inkább hivatalnoki pályafutásával, semmint egyházi szereplésével (1773-1777 közt alkancellár volt) tett szert hírnévre, s aki utóbb veszprémi püspök lett. A Helytartótanácsnál Zichy Ferenc gróf, Klimó György, az itáliai kapcsolatokkal rendelkező és a barii érsekséget magyar püspökséggel felcserélő Althann Mihály gróf, váci püspök (1746-1752), kit a királynő előbb vonakodott- egyházmegyéjétől elvonni, Zbiskó József Károly, kinek családtagjai a Kamaránál szolgáltak, aztán gróf Csáky Miklós esztergomi érsek, Kovács Pál scardonai címzetes püspök, Stehenics János, Esterházy Károly grpf, Stehenics örököse 3 tinnini címzetes püspöki méltóságban, Barkóczy Ferenc egri püspök, majd esztergomi érsek, Batthyány József gróf esztergomi érsek, majd Okolicsányi Imre esztergomi kanonok. Magától értetődően Csáky és Barkóczy, Batthyány érsekek csak alkalmilag vettek részt a Helytartótanács ülésein, állásuk inkább egyházi méltóságuknak szólt; a hivatalos, eevházi vonatkozású tanácsosi teendőket a címzőé.« püspök- n;;302