AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

tási szerve. 2. A Magyar Királyi Helytartótanács (Consilium Regium Locumtenentiale Regni Hungáriáé), a legfőbb politikai hatóság. 3. A Magyar Királyi Udvari Kamara (Camera Regia Hungarica, vagy Hungarico-Aulica), az egykori királyi kincstár; ebben az időben a legfőbb pénzügyi hatóság. Mindhárom a testületi ügyintézés elvein épült fel. A magyar udvari kamara nem tévesztendő össze a bécsi udvari kamarával, amely a Habsburg örökös tartományok kormányszerve volt. Ez utóbbival a magyar udvari kamara, amely az alkotmány értelmében és elméletileg önálló volt, csak levélben érintkezett ugyan, ténylegesen azonban függő viszonyban állott. Mindemellett önállóságát és egyedül a király személyének való alárendeltségét állandóan hangsúlyozta. A magyar udvari kancellária Bécsben székelt, a helytartótanács és a magyar udvari kamara viszont Pozsonyban, tehát magyar felségterületen. A Magyar Udvari Kancellária mint kormányszék, Mária Terézia idejében még nem volt régi. Középkori gyökerekből nőtt ki, s a királyi titkárok rendszerén keresztül fejlődve, 1690-ben testületi ügyvitelű kormányszékké alakult át. Megőrizve a régi hagyományt, a főkancellári címet az ország legfőbb egyházi méltósága, az esztergomi érsek töltötte be. Jogállását Mária Terézia idejében az 1741. évi 10. valamint az 1751. évi 3. törvénycikk rendezte. A kancellár 1733-ig, az alkancellár 1725-ig ugyancsak püspök volt; Mária Terézia idején azonban már világiak, főnemesek váltották fel őket. Az udvari kancellária tanácsában főpapok, főnemesek és köznemesek foglaltak helyet. Ez utóbbiak közül kerültek ki az ügyek vitelét intéző tulajdonképpeni tisztviselők. Az udvari kancellária a tisztviselők számát tekintve nem volt nagy: 1740-ben csak 24 tisztviselője volt (ezek közül 8 volt a tanács tagja); ezenkívül 12 ágenst foglalkoztatott különböző ügyekben. A kancelláriai alkalmazottak sorába nem-nemeseket is felvettek. Nagyobb részük a királynő uralkodása alatt magyar nemesi címet is kapott. A magyar udvari kancellária tisztviselői erősebb szálakkal kötődtek az udvarhoz, mint az országhoz. Meg kell egyben azt is állapítanunk, hogy Mária Terézia alatt az udvari kancelláriában derék,^ hivatásos tisztviselők működtek, akik meglehetősen hosszú szolgálati idejükkel is kitűntek? A tisztviselők száma jelentős mértékben nőtt, és a királynő halálának évében, 1780-ban már 75-re emelkedett. Ezek közül azonban csak kilencen voltak a tanács tagjai. A Helytartótanács Magyarország legfőbb politijcai végrehajtó testülete volt. Ennek voltak már rövid életű elődei a XVI. és XVII. században is, így a Német Lovagrend főés nagymestere, Ampringen János-Gáspár alatt az 1673-1681. évi időszakban működő Gubernium. Ennek ellenére Mária Terézia uralkodása elején ez a kormányszék új dolog volt, alig 17 évre tekinthetett vissza. III. Károjy uralkodása alatt az 1723. évi 92-102. törvénycikkek értelmében létesült. Bár ebbe a kormányszervbe épültek be a középkori udvari méltóságok, célját tekintve az abszolút királyi hatalom végrehajtó szerve kívánt lenni. A tanács tagjai - éppen úgy, mint az udvari kancellária esetében - a főpapok, a főés köznemesek közül kerültek ki, meghatározott - bár nem mindig állandó - arányszám szerint. "Jogi képzettségűek kara" (Gelehrtenbank) Magyarországon nem létezett: ehelyett azok a köznemesek töltötték be a kulcspozíciókat, akik a tulajdonképpeni tisztviselői szolgálatra alkalmasnak érezték magukat. A köznemességből származtak a tanács titkárai. A helytartótanácsnál a magyar nemesi rendhez való tartozás elméletileg valamennyi tisztviselő számára követelmény volt - ezt azonban több alkalommal figyelmen kívül hagyták. Ismerünk azonban olyan eseteket is, amikor a nem-nemes származás akadálya volt az előléptetésnek. Míg az Udvari Kancellária feladata az volt, hogy a királyt a törvényhozás, a közigazgatás és a bíráskodás kérdéseiben támogassa, a Helytartótanács elsőrendűen a végrehajtó hatalom szerve volt: ezen keresztül gyakorolta az uralkodó közigazgatási ügyekben a végrehajtó hatalmat. A királynak ezt a jogát azonban a tanács összetétele lényegesen befolyásolta. Mária Terézia uralomra lépésekor a 22 tanácstag között csak két főpap, 6 köz291