AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Mária Terézia magyar dikaszteriális tanácsosai 1740-1780

cserére a tanácsosok között. A dikasztériumokat úgy kellett vennie, ahogyan azok voltak: személyi változtatásokra csak utóbb gondolhatott, mikor kormányzata már megerősödött, és a hadisikerek éppen a magyar fegyverek eredményei következtében lehetővé tették a saját koncepció érvényesítését. Mária Terézia tehát kezdetben nem hajtott végre nagy változtatásokat: átvette apja embereit. így maradtak meg a régebbi, III. Károly korabeli tanácsosok közül a Magyar Kancelláriánál Koller József (haláláig, 1745-ig), Palásthy Ferenc (1748-ig), Patachich Sándor báró (1747-ig), Adelffy János (1750-ig), ezek is halálukig. Megmaradt itt a III. Károly legutolsó idejében, 1739-ben kinevezett négy tanácsos is: Pálffy Miklós gróf (1746-ig), ki utóbb, 1758-tól 1761-ig kancellár volt, és egy szervezési javaslattal írta be nevét a magyar közigazgatás történetébe; azután Kollonics László gróf, ki 1758-ban mondott le, valamint a bécsi születésű, polgári eredetű Hüttner Johann Wasgottwill, kiváló büntetőjogász, ki a bécsi városi, ügyvédi, egyetemi tanári karrier útján az alsóausztriai kormányszéktől került a Magyar Kancelláriához, és 1746-ban mondott le erről az állásáról. Megmaradt a magyar Nedeczky Károly is, ki kancelláriai tanácsossága két kerek évtizede után hunyt el 1759-ben. A Helytartótanácsnál a főpapi tanácsosok közül megmaradt gróf Esterházy Imre (1747-ig), gróf Erdődy Gábor (1744-ig), gróf Berényi Zsigmond (1741-ig); a főurak közül gróf Erdődy György (1759-ig), gróf Károlyi Sándor (1743-ig, haláláig), gróf Esterházy Ferenc (1754-ig), gróf Esterházy József (1748-ig), gróf Zichy Károly (1741-ig), gróf Nádasdy Lipót (utóbb kancelláriai tanácsos, majd kancellár, 1746-ig), gróf Balassa Pál (1771-ig), gróf Esterházy János (1744-ig), gróf Keglevich József (1765-ig), gróf Erdődy Antal (1744ig) és gróf Esterházy Miklós (1744-ig, majd 1748-tól 1755-ig). A köznemesi tanácsosok közül megmaradtak Sauska Ferenc (1754-ig), Fabiankovics György (1754-ig), Fáy Gábor (1749-ig), Szu hányi Márton (1754-ig), Festetich Kristóf (1743-ig), Pehm András (1749-ig) és Barinay László (1762-ig). A Magyar Kamaránál is megmaradtak a régebbi tanácsosok: Mantelli Károly (1750-ig) Péterffy József Antal (haláláig, 1744-ig), Wildenfels Gerhard (haláláig, amely már 1741ben bekövetkezett), Okolicsányi László (aki 1745-ben nyugalomba vonult), Weidinger Franz Xaver (1757-ben bekövetkezett haláláig), Jászy Pál (aki 1749-ben nyugalomba vonult, de 1760-ig szerepel a tiszti címtárakban). Megmaradt Maholányi József is (1746-ban bekövetkezett haláláig), Mednyánszky József (1748-ig, haláláig), Neffczern Jakab (1749-ig, amikor nyugdíjba vonult), Fischer Mihály egyben szepesi kamarai adminisztrátor (1745ig), Kellem Kari báró (1750-ig, haláláig), Konckel Karl Ludwig (ugyancsak haláláig, 1761ig), Niczky György ügyigazgató (1745-ig). Egyetlen olyan kamarai tanácsos van, akinek gyors távozása a királynő trónralépése után összefüggésben látszik lenni a magyar rendek előtti népszerűtlenségével, s ez Neffczern Wolf Conrad báró, aki III. Károly idején szervezőmunkájával, harmincadbérleti rendszerével, folyószabályozási terveivel tűnt ki, de a rendek érdekeit nem vette figyelembe, és a fiskus szempontjait is másodsorba helyezte a saját egyéni szempontjai mögé. Neffczern 1741-ben lemondott (valószínűleg közkívánatra), de 1756-ig azért tiszteletbeli kamarai tanácsos maradt. így tehát az ő esetében sem volt teljes törésről szó. Mint a sok felsorolt névből látható, Mária Terézia uralkodásának kezdetén még eléggé domináltak a III. Károly időszakából itt maradt dikasztériumi tanácsosok. Feltűnő a Helytartótanácsnál az Esterházyak nagy szerepe: a királynő trónralépésének évében egyszerre öt Esterházy ült a tanácsban, egyikük mint főpapi, a többiek mint főúri tanácsosok. Igaz, az Esterházy nemzetség különböző ágazataiból valók voltak, de mégis mutatják ennek a nemzetségnek rendkívüli szerepét III. Károly uralkodásának idejében. A nemzetség tagjai a Helytartótanácsban Mária Terézia uralkodásának kezdetén sem 289