AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: A 18. századi tudós világ IV. Bél Mátyás, a tudományszervező

be a jénai tudós társaságba, s közben megígértette vele, hogy foglalkozik a Matolai által készített kézirat-változattal. Ezt követően Bél ezzel - a Deccardnál maradt - művével szándékozott a pétervári tudós társaság tagja lenni.

81 Bél és kortársai próbálkoztak szervezett tudós társaság hazai létrehozásával is. Már az 1720-as években kiadott Nova Posoniensia című folyóiratban érdeklődéssel fordultak a tudós társaságok felé, s tájékoztatták az olvasókat pl. az Academia Historiarum Sueuica létrejöttéről, felsorolva annak feladatait és szabályait. Az 1735. évi tervezet, s Bél ösztönző szerepe abban, immár két évtizede ismert. Ezzel szinte egyidőben Batthyány Lajos kancellár támogatásában reménykedve próbálkoztak Pozsonyban magyar nyelvművelő társaságot is létrehozni.

84 A Bél-féle tervezet is Batthyány Lajos kéziratai közt maradt fenn.

85 Bél Raymann Jánost és Perliczi János Dánielt is bevonta a tervezgetésekbe.

86 Perliczi később úgy emlékezett vissza, hogy "... ezen hasznos szándék az uralkodó princípiumok miatt" ment füstbe.

87 Ez valószínű azt jelenti, hogy a társaság kiszemelt tudós 80 Bél egyik Dcccardhoz írt leveléből kiderül, hogy ő ajánlotta a társaság tagjává. Andreas Friedrich Hallbaucrnck, a társaság moderátorának értesítését is Bél továbbította Dcccardnak. Ráday Gyűjtemény, Kézirattár, K.O.398. f.62. 81 L. a 76. sz. jegyzetet. 82 1721. dec. 10. és 17. 83 Közölte Donath Regina: A Magyar Tudományos Akadémia első tervezete 1735-ből — Magyar Tudomány 1965, p.373-377. - A tervezetet Bél Mátyás személyéhez kötötte Wellmann Imre: Bél Mátyás és a magyar tudós társaság terve 1735-ben. Uo. p.738-741. 84 A nyelvművelő társaságot Pozsonyban az 1730-as években, valószínű Szilágyi Sámuel ösztönzésére és Batthyány Lajos kancellár segítségével akarták létrehozni. A tervről Klein Sámuel a következőket írta (Allergnädigst Privilegirte Anzeigen, Wien 1775, p.141-142.): Nur cinen Umstand noch, kann ich hier mit Stillschweigen nicht übergehen, nämlich die rühmlichen Bemühungen einiger meinigen Landsleute. Mit wie vielen Vergnügen würde ich ihre Namen hersetzen, wenn ihr Unternehmen mit einem glücklichen Ausgange gekrönet worden wäre. So aber soll so gar der Ort, wo sich diese Gesellschaft formirte ungenennet bleiben. Diese damals junge Patrioten wollten im Jahre 1730. eine Gesellschaft zur Verbesserung der ungarischen Sprache, nach dem Bcyspicl der zur Verbesserung der deutschen Sprache entstanden Socieläten errichten. Sie setzen folgende Gesetze fest: a) Es sollte der Gesellschaft frey stehen, den Geschicktesten zum Vorsteher zu ernennen, dieser sollte Elöljáró heissen, und den ersten Sitz haben. b) Der für die gesellschaftlichen Sachen, Sorge tragen würde, sollte den zweiten Rang haben, und Gondviselő heissen. c) Zu den Zusammenkünften sollten wöchentlich zwo Stunden bestimmet seyn. Bcy welcher Gelegenheit ein Mitglied, eine lesungswürdige Abhandlung vorlesen, und diese alsdann von den übrigen, nach den Regeln der strengsten Kritik beurlhcilel werden sollte. An diesen entstandenen Gesellschaft waren Vorsatz und Absichten lobenswcrlh, nur zu bedauern ist es, dass es ihr an Unterstützung und Aufmuterung fehlte, und dass daher der Eifer, mit welchen die Sache angefangen worden, sehr bald erkalten musste. Wie viel schöne Ucbcrsctzungcn, und vielleicht auch Originalschriflslellcr würde jetzt Ungernland aufzuweisen haben, wenn dieses gemeinnützige Vorhaben zu seiner völligen Reife gekommen war. 85 Donath Regina szerint Batthyány Lajostól került a tervezet fiához, Batthyány Józsefhez, (l.m. p.376.) Wellmann Imre inkább azt tartja valószínűnek, hogy Bél özvegyétől, a hagyatékkal együtt jutott az az érsek birtokába. A Bél-hagyaték feldolgozása közben tapasztaltak Donath véleményét támogatják. 86 Bél Raymannhoz és Pcrliczihcz intézett leveleit idézi Wcllmann Imre (82. sz. jegyzet), p.740-741. 87 Perliczi emlékezését közölte Szclestei N. László (5. sz. jegyzet), 428.p. Az emlékezés kelte: 1768. jan. 15. 277