AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Szelestei N. László: A 18. századi tudós világ IV. Bél Mátyás, a tudományszervező

kiszorítják a belföldi piacról a drágább, s nem is mindig jobb külföldieket. Ám támogatás hiányában e kezdeményezések többsége csak vágy maradt: sem a kormányszervek, sem a nemesség nem segített a megvalósításban.

4 A jól felkészült, a haza és az iskoláztató közösség iránti szeretetből, kötelességből és hálából hazatért ifjakat itthon a külfölditől ezen lényegesen eltérő körülmények várták. Elhelyezkedésükben többnyire patrónusaik segítették őket. Bizonyos szervezési gócok megfigyelhetők már a század első évtizedeiben is. Pl. a nagy tekintélyű Moller Károly Ottó besztercebányai orvos patrónusként évtizedeken át támogatott Halléban tanuló diákokat, évente többet is.

5 Patrónusi tevékenysége jelentősebb és más jellegű, mint nemeseinké volt korábban. Már nemcsak saját szükségletre, nemcsak papi pályára készülő ifjakat támogatott, hanem figyelembe vette a bányavárosok érdekeit; a lelkészjelöltek mellett orvosi és természettudományi pályára készülőket is. Sőt, visszaérkezésük után is segített nekik. Moller Bél Mátyásnak is patrónusa volt. Természetesen a hazatért ifjak, ha hivatali elfoglaltságuk engedte, tehetségtől, felkészültségtől, meg a hazai körülményektől, az ahhoz alkalmazkodni tudástól függően eltérő igényességgel foglalkoztak lelkészi, tanári, vagy orvosi teendőik mellett a história litterariával, az ország adottságainak feltárásával. Többnyire tartották a kapcsolatot egymással: eredményeiket azonban legfeljebb csak külföldi folyóiratokban, társasági évkönyvekben tehették közzé. A jó kapcsolatokat nélkülözők, de főleg a szerényebb képességűek számára csak az adódott lehetőségként, hogy nevüket a segítség, adatszolgáltatás ellenében nevesebb kollégájuk, volt professzoruk megörökíti a tudós világ nyilvánossága előtti köszönettel, idézéssel, vagy gyűjteményes munkában való önálló közléssel. Nem ritka azonban a szerző nevének teljes elhallgatása, művének eltulajdonítása sem.

7 Hazai tudósaink publikálását (mivel azok többnyire protestánsok) egyre gyakrabban akadályozta a cenzúra is. Bél Mátyás sokirányú tevékenységéből most azt vizsgáljuk meg, hogyan, milyen módszerekkel dolgozott Magyarországot leíró művén; hogyan nyert meg és veszített el munkatársakat; hogyan kapcsolódott külföldi tudós társaságok programszerű munkáihoz; hogyan próbált meg idehaza is szervezettséget vinni az ország tudományos életébe; milyen megalkuvásokra kényszerült. Megpróbáljuk érzékeltetni, hogy miért éppen Bél Mátyás köréből kiindulva kísérhető nyomon az egész 18. századon egy magyarországi tudós társaság felállításának az eszméje. Tarnai Andor

8 és Wellmann Imre cikkein kívül forrásként elsősorban Bél megjelent műveit, több száz tételből álló kéziratos hagyatékát

10 továbbá Bélnek és kortársainak nagyobbrészt még kiadatlan levelezését használtuk. 4 Tarnai Andor: Fischer Dániel és az első hazai folyóirat terve. = Magyar Könyvszemle 1956. 1-18. 5 Vö. Szelestei N. László: Perliczi János Dániel (1 705-1778). = Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve 1978. 4il.p. 6 Levelezésük számbavétele még nem történt meg. 7 Sok esetben a név elhallgatását a vallási helyzet is indokolta, főleg egyház- és politikatörténeti cikkek esetében. 8 L. a 4. sz. jegyzetet. 9 Wellmann Imre: Bél Mátyás és a magyar tudós társaság terve 1735-ben. = Magyar Tudomány 1965. p.738-741. - Uó.: Bél Mátyás. = Történelmi Szemle 1979. p.381-391. 10 Szelestei N. László: Bél Mátyás kéziratos hagyatékának katalógusa. Bp. 1984. - A továbbiakban: Katalógus... 11 Bél Mátyás levelezésének kiadását a Magyarországi tudósok levelezése címen induló forráskiadványsorozat lehelte tervébe. Mivel remélhetően belátható időn belül megjelennek az általunk használt, levelekből származó adatok olt teljes terjedelmükben, lapalji jegyzeteinkben általában csak a levelek lelőhelyét, a már közöltek esetében pedig a közlés helyéi adjuk meg. Kivételt csak a kifejezetten tudóstársaság-tervekre vonatkozó szövegek esetében teszünk. 268