AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: Újabb adatok a Szentlélekről nevezett ispotályosrenddel kapcsolatos nyomtatványokról

Concessio in commendam hospitalis Sancti Spiritus titulo Sanctae Elizabeth in area capitulari Chanadiensis anno 1517 die prima Junii. Lib. expedit. E fol.68. in personam domini Tyburtii Illys. Unio et concessio facultatum hospitalis de Urbe facta predicto hospitali Sanctae Elizabethae Chanadiensi anno 1517. lib.expedit. E fol.69." A fentiek alapján a következő kép áll össze ez ügyben. Hlyei Tiborc csanádi kanonok 1517 tavaszán Rómában járt. Május 19-én egyesség jött létre, amelynek során a csanádi ispotály a Szent Lélek-rend kötelékébe került. Feltehető, hogy Hlyei tevékenyen segítette ennek a megállapodásnak a létrejöttét, aminek tudható azután be, hogy a június elsejei okirat őt tette meg az intézmény javadalmasának. Négy nap múlva a rendet támogató testvérületébe történt belépésével hálálta ezt meg, amivel egyben megerősítette kapcsolatát is a renddel. A csanádi ispotály anyagi lehetőségeinek javítása érdekében kaphatott felhatalmazást a nagymestertől a rend jótevői számára a pápák által biztosított búcsúk ezen belül az akkori időkben e téren legkívánatosabb lehetőség, a teljes búcsú - hirdetésére is. A rend így akarhatta támogatni a hozzá került új intézményt és az e téren feltehetően érdemdús Hlyeit. A gyakorlati lebonyolításhoz azután a római Silber-műhelyben űrlapokat is nyomattak, ott, ahol a rend többi hasonló kiadványát is előállították. Ilyen blanketta egy töredéke került most elő, amely azonban ilyen állapotában is elárulja, hogy a búcsúhirdetés feltételei sok vonatkozásban korlátozottak voltak. Már fenntebb szó esett arról, hogy a pápa kedves emberének, Neroninak rendje számára is csak azokon a területeken és csak azokban az időpontokban engedélyezte az ispotályok javára szolgáló búcsúhirdetést, ahol ez nem keresztezte a Szent Péter bazilika építési költségeinek gyűjtésére irányuló tevékenységet. Feltehető, hogy valami hasonló történhetett - természetesen jóval alacsonyabb szinten - immár a nagymester és Hlyei között. A csanádi akció nem akadályozhatta, de még csak nem is fékezhette a rend ilyen jellegű országos, sőt országokon belüli tevékenységét, ezért az Hlyei által hirdethető búcsú feltételei szükségszerűen szigorúbban voltak. Feltételezhető mindezen felül az is, hogy a Várdai-féle búcsúlevél űrlapjának kinyomtatására csak az előbbit követően, 1518-1519-ben került sor, úgy a fentebb már említett "inflációs" hatás csak még jobban magyarázza a két nyomtatvány feltételei közötti eltéréseket. Hlyei utóda a csanádi ispotálynál a nyomtatvány végén álló bejegyzés szerint Megyericsei Péter volt. Róla tudni lehet, hogy zágráb-egyházmegyei klerikus és apostoli közjegyző volt. Ez utóbbi minőségében kiállított oklevelek ismeretesek tőle.

33 De Angelis arról tudósított, hogy "Pietro Megerich" 1525-ben lett Hlyei utóda.

34 A fenti oklevélkivonatok egyike azt is elárulta, hogy pontosabban 1525. október 15-én került sor. Feltehető ezek után-, hogy a csonka oklevelet 1525 legvégén, vagy még inkább 1526-ban állította ki Péter közjegyző, a csanádi ispotály új, egyházi javadalmasa és biztosa. A Csanádon tevékenykedett két férfiú nevének pontos alakja némi bizonytalanságot rejt magában. A régi kézírások olvasása - még gyakorlott szakember esetében is - család- és helynevek esetében sokszor bizonytalan, ráadásul azok írása is igen gyakran követ33 1522. május 21. - Országos Levéltár Dl 25.018 és 29.650. - Vö. Borovszky i.m. 1.368, 432; Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. I. Bp. 1902. 58-64. p. 34 De Angelis, Pietro:L'ospedale di Santo Spirito in Saxi e le suifiliali nel mondó. Roma, 1958. 187. p. 247