AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Aprónyomtatványok az Országos Széchényi Könyvtárban 1918-1944

A zárszámadásokat, naptárakat, évi jelentéseket, munkaterveket, stb. az F kategóriába sorolták. (1936-ban az "Észrevétel" kockában a "Gyűjtő" szót találjuk,

26 a megjegyzés az elhelyezésre utal.) Ez az irányítás nem fedi egészen az 1935. évi tervezet utolsó mondatában leírt elvet, de még kevésbé a gyűjtőköri leírásokat, amelyek a zárszámadásokat és hasonló kiadványokat nem a folyamatos művek (könyvek), hanem a "vegyes aprónyomtatványok" első, folytatásos kiemelt csoportok kategóriájába sorolják.

27 Az előzetes elképzelésekkel ellentétben a folyamatos műveknek ez a része a Nyomtatványtár gyűjteményében kapott helyet.

28 Több esetben O (önálló mű) jelzést nyertek ugyancsak az aprónyomtatványokhoz tartozó gyári prospektusok, kiállítási katalógusok és hasonló kiadványok. Ennek okára nem találunk magyarázatot. Gyarapítás Az aprónyomtatványok gyűjtése természetszerűen elsősorban a kötelespéldány beszolgáltatásra támaszkodott. Sajnos, ennek zavartalanságát két körülmény is gátolta. Egyrészt az, hogy a nyomdák ezen kötelezettségüknek gyakran hiányosan, vagy egyáltalán nem tettek eleget, másodszor, hogy a világháborúk körüli évek zavaros fejleményei, a megszállási zónák ideiglenes volta, a végleges határok kialakulatlansága éveken át nehezítették, sőt lehetetlenné is tették a kötelespéldányok eljuttatását a Nemzeti Könyvtárba. A kötelespéldányok beszolgáltatásának - az egész korszakot végig kísérő - hiányosságairól több dokumentumot idézhetnénk ugyan, de aprónyomtatványokról lévén szó, maradjunk a könyvtár azon jelentésénél,

29 amely működésének 1935. évi idevágó adatait részletezve közli (plakát és színlap: 2599, gyászjelentés 845, meghívó, műsor 456 darab). Ezekben a számokban - mutat rá a jelentés - a lelkiismeretlen beszolgáltatásnak megdöbbentő bizonyítéka mutatkozik. Magyarországon évente több mint 120.000 ember hal meg, tehát valószínűtlen, hogy egy év alatt csak 845 gyászjelentést adtak volna ki. 1935ben képviselőválasztások voltak hazánkban, a beküldött falragaszok száma - a színlapokkal együtt - mégis csak 2599, az előző évi 6136 darabbal szemben. A nyomdászok tisztában vannak azzal, hogy a "filléreket érő, tartalmukban pedig többnyire jelentéktelen egyleveles nyomtatványok" reklamálása többe kerülne, mint amennyit az anyag ér, ezért nyugodt lelkiismerettel hágják át a törvényt. A Széchényi Könyvtár munkatársai valóban nem sokat tehettek a hiányzó anyag pótlása érdekében, általában sem erejük, sem pénzük, de néha talán a szándékuk, akaratuk sem volt meg erre. Próbálkozások történtek ugyan kiegészítések beszerzésére, de ezek 26 Az ún. Gyűjtőbe kerültek - többé-kevésbé rendezve, - sokszor csak ömlesztve, a könyv terjedelmét el nem érő, illetve "szint alatti" nyomtatványok (telefonkönyvek, évi elszámolások stb.), de valóbani aprónyomtatványok is. Ezen "gyűjteményrészleg" feldolgozására a mai napig sem kerülhetett sor, pedig feltehetően számos értéket rejt magában. 27 Ld. a 12. sz. jegyzetet. 28 Ld. a naplókat. - Megjegyzendő azonban, hogy 1937-ben és 1938-ban (talán később is?) az önálló vegyes aprónyomtatványok feldolgozása (szakozása) az Aprónyomtatványtárban történt meg. 29 Jelentés ... 1934. július 1-től 1935. december 31-ig. 14.p. 212