AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Wix Györgyné: Rég elfelejtett gyűjtőkről

esetre arra jók voltak, hogy Gulyás Pál felvegye a nevet írói lexikonába, s ily módon az utókor is tudhassa, hogy a meglehetősen gyakori Almásy Pálok közül kinek a nevét örökíti meg a könyvekbe ütött bélyegző: "Almásy Pál könyvtárából". Almásy neve is úgyszólván vonz maga után egy másik nevet, meg mi is úgy érezzük, hogy ha az elfeledett gyűjtőkre emlékezve egy el nem feledett névvel kezdtük, úgy egy felejthetetlen névvel is fejezzük be, s ezért idézzük meg Kossuth Lajost és könyvtárát. Kossuth Lajos (1802-1894) könyvtárát

56 1894-ben vásárolta meg a magyar nemzet, s a gyűjteményt az Országos Széchényi Könyvtárban ma is ún. "kegyeleti könyvtáraként őrzik. Am erről még a könyvtáron belül is keveseknek van tudomása, s még kevesebben ismerik a könyvtár megvásárlásának történetét, meg a gyűjtemény összetételét. Az aggastyán Kossuth egyedül és igen nehéz körülmények között élte élete utolsó éveit Turinban. Jóformán egyetlen értéke volt: könyvgyűjteménye. Ez a szép és terjedelmes könyvtár részben annak az általános és világra szóló tiszteletnek és szeretetnek köszönhette létrejöttét, amellyel mindazok vették körül Kossuthot, akiknek számára neve és a szabadság fogalma elválaszthatatlanul összefonódott. Számtalan bejegyzés tanúskodik erről 4 különböző kötetekben, amelyeket kormányszervek, intézmények és magánosok ajándékoztak Kossuthnak szerte a világban, mindenütt, amerre megfordult. Ám egészen bizonyos, hogy igen sok könyvet ő maga vásárolt, mint ahogy az is látszik, hogy el is olvasta könyveit. Herman Ottóné 1893-ban meglátogatta otthonában, s erről az élményéről újságcikket írt. Ez az olvasókat - merő jóindulatból - megrendíteni kívánó cikk egy reszkető kezű aggastyánt láttat, aki nagyítÖüveggel írja könyvét, mert ezzel keresi kenyerét, s aki "...kéri a szíveket, vegyék meg könyvtárát, hogy még élvezhesse azt az arasznyi nyugalmat, mely még hátra van neki". Szekfü Gyula, aki mindezt a Kézirattár idevágó anyagából

57 összeszedte, azt írja, hogy Kossuth erre a cikkre "feljajdult", úgy érezte, hogy a nemzet szemében már koldussá lett. Az is kiderült ekkor, hogy a könyvtár eladásáról már folytatott tárgyalásokat, s hogy a magyar kormány részéről minden jóindulat megvolt, csak a király jóváhagyó tudomásulvétele hiányzott. Országgyűlési bizottság jött létre a vételár összegyűjtésére. Kossuth 16.000 forintot kért vételárként - azért adta meg ezt az összeget, mert ennyi volt a félgyűlt adósság, amely nyomasztotta. 1893 végére jött össze a megfelelő summa, s így meg is fogalmazták a vételi szerződést 32.130 frank értékben, s azzal a feltétellel, hogy az átadás csak Kossuth halála után lehetséges. A szerződést 1894. február 12-én írták alá ünnepélyesen Turinban, majd március 18-án a bizottság tagjai átadták Csáky Albin kultuszminiszternek. "Három nappal később Kossuth a ravatalon feküdt" - írja a "Kossuth Lajos könyvtára" c. beszámoló.

58 Újabb három nap, és Fejérpataky László már Turinba utazott, s ott átvette Kossuth fiaitól azt a két kis füzetet, amelybe Kossuth - már kissé öreges és reszketeg betűkkel - vezette be könyveit, s amely ma a végleges és teljes jegyzékkel együtt a Kézirattárban található.

59 A könyvtár átadása 1894. május 16. és 27. között zajlott le, majd a 28 láda könyvet Pestre szállították, és a Széchényi teremben állították fel. Az 1893/94. évi jelentés**

1 szerint összesen 4303 "kötet és füzetből" állt a könyvtár. (A teljes évi gyarapodás, a KíMisuth-könyvtárt és a hatalmas, Trianon előtti ország teljes kötelespéldány-anyagát is beleértve 12.252 db volt.) "A könyvtár legnagyobb részben történelmi és természet56 Szekfü Gyula: Az öreg Kossuth. Emlékkönyv Kossuth születésének 150. évfordulójára. 2.köt. Bp. 1952. 422.1. 57 OSZK Kézirattárban Oct. Hung. 864 és 844 alalt találhatók a vételre vonatkozó iratok. 58 MKsz. 1894. 207.1. 59 . OSZK Kézirattár Oet.Hung. 1064/1-2 és FoLHung. 1939. 60 MKsz. 1896. 62.1. 199