AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Wix Györgyné: Rég elfelejtett gyűjtőkről

(A kiállításra küldöttek közül egy mű - Haugen, Hans zum Freystein: Der Hungern Chronika. Wien, 1534. - mellett a "kicserélve" megjegyzést találjuk, de hogy mire és kivel, arról, sajnos, nincs tájékoztatás.) A kiállításra válogatók a bőség zavarával küzdhettek, mert még az állományba nem vett duplumok között is rendkívül értékes és szép darabok szerepeltek, pl. a Merian-féle "Die Beschreibung des Königreichs Hungarn", vagy Weigel-féle metszetes könyvek, s a kötetek mind szépen kötött, válogatottan jó példányok voltak. A Lanfranconi gyűjtemény nélkül az Országos Széchényi Könyvtár egésze, de különösen a Térképtár sokkal szegényebb volna. Lanfranconi Grazioso Enea neve mellé közvetlenül egy másik, idegenszerűen hangzó név kínálkozik, aki amellett ugyancsak szenvedélyes és eredményes műgyűjtő volt. Delhaes István (1845-1902)

38 flamand hangzású neve ellenére Pesten született. Édesapja Hollandiából vándorolt Magyarországra, s telepedett le Pesten, ahol magyar nőt vett feleségül. Delhaes István 1845-ben - a Vasárnapi Újság szerint 1843-ban - született. Nagykereskedő apja Bécsben taníttatta festeni. Több képet festett, de mint festőművész, nem szerzett nevet magának. Ezzel szemben kiváló restaurátor lehetett, mert a Liechtenstein hercegi képtár restaurátora volt. Végső fokon azonban nevét gyűjteménye, s ezzel kapcsolatos végrendelete tartja fenn. "Gróf Széchényi Ferenc és Delhaes István - ez a két név a határjelzője a Magyar Nemzeti Múzeum százéves történetének... - írja róla, azaz gyűjteményéről a Vasárnapi Újság.

39 - Amaz, a magyar főúr megvetette alapját ... emez, az idegenből közénk szakadt, élete javát Bécsben töltött művész... becses hagyományával oly mértékben járult ... gyarapításához, melyet méltán mondhatunk nagyszerűnek..." Jankovich óta a régiségtár így nem gyarapodott, de Jankovich hagyatékát drága pénzért kellett megvásárolni, míg Delhaes csak "...a nemzet hálás emlékezetére gondolt, amikor ... szenvedéllyel gyűjtött műkincseit a Múzeumnak hagyta": A régiségtár elsősorban egyiptomi régiségekkel gyarapodott, de - amiről a Vasárnapi Újság nem szól - a Szépművészeti Múzeum sem akármilyen értékekhez jutott hagyatékából. Az emlékére 1910-ben rendezett kiállítás katalógusa

40 előszavából tudjuk, hogy csak a Szépművészeti Múzeum egymaga 14.453 metszetet és 2.683 rajzot kapott, no, meg persze Delhaesnek is néhány festményét. Mindezek után természetes, hogy neve a művészettörténészek fülében ismerősen cseng. Ám könyvhagyatékáról már rég megfeledkezett a nemzet. Ez nem meglepő, mert nem volt szenvedélyes könyvgyűjtő, könyvei csak kiegészítik metszetgyűjteményét: neves művészek illusztrált munkái, metszetei, litográfiái. Néhány példa: Dürer: Underweysung der Messkunst. Nürnberg, 1525. - Romeyn de Hooghe rajzai Nicolaus Petters Amsterdamban megjelent, birkózásra oktató könyvéhez. - Ridinger gyönyörű, élettel teli lovasmetszetei (Vorstellung und Beschreibung derer Schulpferden). - Matthäus Loder osztrák festő színezett, kőre metszett karikatúrái J.F. Castelli Sammlung menschlicher Thurheiten c, Bécsben 1818-ban megjelent, igen ritka könyvéhez. Fejérpataky László, a könyvtár akkori igazgatója 1902. IV. 24. kelt és Szalay Imre múzeumigazgatónak címzett felterjesztéséből'" tudjuk meg, hogy a Nemzeti Múzeumnak, pontosabban Szalaynak kellett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz javaslatot tennie a végrendeletben felajánlott gyűjtemény három intézmény közötti elosztásához. (Ehhez kellett Fejérpatakynak elszámolnia a Delhaes-féle könyvekkel, amelyeket egyetlen mű kivételével megtartott a Széchényi Könyvtár számára. Az egyetlen mű, amelyet 38 Művészeti lexikon, l.köt. Bp. 1965. 521-522.1.; Vasárnapi Újság 1902. 765.1. lábjegyzet a "NM régiségtára" c. cikkhez. 39 Vasárnapi Újság 1902. 785-786.1.: A Delhaes gyűjtemény, s egyéb régiségek a Nemzeti Múzeumban. 40 Delhaes István emlékkiállítás. Bp. 1910. Orsz. Szcpmúv. Múzeum, Grafikai Osztály. 41 OSZK Irattár 456/1902. 193