AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Wix Györgyné: Rég elfelejtett gyűjtőkről

Van azonban egyetlen - a szabályt erősítő - kivétel: egy személyiség, aki nem volt gyűjtő, s akiről igen sokat írtak, ám akinek az emléke előtt nem lehet elégszer tisztelegni (s akinek emlékét mintha az Országos Széchényi Könyvtár nem érdeme szerint becsülné): József nádor. József nádor, vagy ahogy az életrajzi lexikonok pontosítják:

8 József Antal János főherceg (1776-1847) tizenkilenc éves korától Magyarország helytartója, majd - húszévesen - nádora, öt évtizeden át abban a szellemben igyekezett működni, amelyet apja, II. Lipót toszkánai uralkodása idején, gyermekkorában maga előtt láthatott. Ehhez az ifjúkori tapasztalathoz még valamelyest hozzájárulhatott valamiféle veleszületett esztétikai érzék, s az új, a modern iránti vonzalom. Egyik elsőrendű feladatának tekintette Buda és Pest csinosítását, fejlesztését, s ugyanígy - vagy inkább ehhez kapcsolódóan - a nádorsága idején (az első esetében kezdeményezésére) létrejött három nemzeti intézmény: a Magyar Nemzeti Múzeum (és vele a nemzeti könyvtár), a Magyar Tudományos Akadémia és a Nemzeti Színház is szívügye volt. Ezek az intézmények messze fontosabbak voltak akkor, mint ma, amikor "csak" kulturális értékeink öltenek bennük testet. Politikai jelentőségük volt, s az udvar nem is tekintette József nádor gondoskodását sem ártalmatlan úri passziónak, sem a szabadidő-felhasználás Habsburgokhoz illő módjának. "József nádor ... a Nemzeti Múzeum sorsát olyannyira szívén viseli - írta róla Windisch Éva -, hogy annak még gyakorlati vezetését sem adja ki kezéből". És joggal féltette, joggal érezte úgy, hogy neki kell őrködnie a nemzet intézményei fölött, hiszen az első ilyen intézmény, a Nemzeti Múzeum létesítéséről Anton Baldacci így referált a kabinetben: "Szerencsére a maga idejében majd bizonyos eszközöket be lehet vetni annak érdekében, hogy a Nemzeti Múzeum ügyét vagy teljességgel elejtsék, vagy ártalmas voltából némi részt elvegyenek."

10 Ezzel szemben a nádor a "... nemes érdeklődést állandóan ébren tartotta a nemzetben ... a három kultúrintézet állapotáról az országgyűlésnek minden ülésszakban kimerítő jelentést adott, s ezt az ország törvényhatóságainak is megküldötte... Ezen érdeklődés legpregnánsabb kifejezést nyert az 1832/6-iki országgyűlésen, mely a M. Nemzeti Múzeum palotájának felépítésére 500.000 és a Jankovich gyűjtemény megvásárlására 125.000 pengő forintot szavazott meg, s a M. Nemzeti Múzeumnak nemcsak állandó otthont, hanem oly gyűjteményt is biztosított, mely mint ilyen, bármely európai intézet díszére vált volna..."

1

' - írta Csontosi János, aki aztán igazán sok európai gyűjteményben megfordult, s így módja volt összehasonlítást tenni. A nádor 1807-től a Nemzeti Múzeumnak - mondhatni - főigazgatója volt, s különösen a könyvtár fejlesztését tartotta fontos feladatának. Nem magának gyűjtött könyvtárt, hanem a nemzetnek. Kovachich Márton Györgynek (aki nemcsak tanára volt a diplomatikának, hanem buzgó gyűjtője és lelkiismeretesen pontos másolója és közreadója a hazai okleveleknek) kézirat- és oklevélgyűjteményét 1809-ben vette meg 12.000 forintért, majd Kéler Gottfrid kiváló, elsősorban történettudományi művekben és felvilágosodás kori röpiratokban gazdag könyvtárát 1825-ben 5000 forintért. Az ő fáradhatatlan közbenjárása és munkálkodása következtében adta össze az országgyűlés (illetve a megyei törvényhatóságok) a vételárat Jankovich Miklós imént említett könyvtárára, később meg Horvát Ist8 Szinnyci József: Magyar írók élete és munkai (a továbbiakban: Sz.) V. köt. 691-696. h.; Magyar életrajzi lexikon (a továbbiakban: MÉL) 1. köt. 822.1.; Domanovszky Sándor: József nádor élete és iratai. 1-4. köt. Bp. 1925-1944. stb. 9 V. Windisch Éva: Könyvtári munka a reformkorban. = OSZK Évkönyv 1957. 252.1. 10 "Zum Glück werden sich seiner Zeit doch noch so manche Mittel ins Werk setzen lassen, um das Nationalmuseum entweder ganz fallen zu machen, oder ihm einen Teil seiner Schadlichkeil zu benehmen." Idézi Domanovszky S. i.m. IV. köt. József nádor iratai 3. köt. 335.1. 11 Csontosi János: A két modenai Corvin-codex története. = MKsz. 1891. 84-85.1. 181