AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Szőnyi Éva: A Fővárosi Lapok a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtáráról

mivel az 1848-as forradalom előtti években ezek nagy része kis formátumú, nyolcadrét, ritkábban negyedrét alakú volt. Csak 1849 után szaporodik a kettedrét alakú újságok száma, s a kiegyezést követően pedig ugrásszerűen megnövekszik a nagyalakú napilapok mennyisége. (A hírlapok és folyóiratok száma 1848-1849-ben és átmeneti csökkenés után 1867-ben is 80, 1877 elején 414, 1910-ig pedig 1600-ra emelkedett.)

107 A nagy számok azonban nem jelentették a teljességet. Jóllehet már 1807-ben a kötelespéldány-rendelet intézkedett a periodikumoknak a Nemzeti Múzeumba való beküldéséről, a könyvtár mégis igen keveset és rendszertelenül kapott ezekből. Lényeges változást az 1848. évi XV1I1. t.c. rendelkezése hozott, s ezután számban is (és méretben is) igen megnövekedett a periodika-állomány. Kezelésük a kiegyezést követő évekre rendkívül nehézkessé vált. A hatalmas, egészében rendezetlen állomány használata úgyszólván lehetetlen volt, annál is inkább, mivel teljes évfolyamok még a Nemzeti Múzeum Könyvtárában is csak elvétve álltak rendelkezésre. Ennek oka volt még az is, hogy a nagyobb könyvtárak sem őrizték meg a napilapokat, hanem vagy kiselejtezték, vagy olyan rossz körülmények között tartották azokat, hogy egyszerűen tönkrementek.

108 Ez áldatlan viszonyok között hozott létre Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter 1884. június 30-án egy olyan bizottságot, amelynek feladata a Hírlapkönyvtár megteremtése volt. A Fővárosi Lapok július 2-i száma így közli a hírt: "Hírlapkönyvtár felállítását határozta el egy értekezlet."

109 Pontosabban, a bizottság döntése alapján intézkedett Trefort, elrendelve július 2-án az Országos Hírlapkönyvtár felállítását. Elrendelte továbbá, hogy a Hírlapkönyvtár feladata a magyarországi és külföldön megjelent magyar nyelvű és magyar vonatkozású periodikumokat gyűjteni, arra törekedve, hogy a címek és számok tekintetében a gyűjtemény a lehető legteljesebb legyen. A bizottság még a június 30-i ülésen megállapította, hogy a legtöbb hírlapot a Nemzeti Múzeum Könyvtára őrzi, célszerűnek látszott, ha ez a készlet szolgál a felállítandó Hírlapkönyvtár alapjául. A július 2-án kiadott rendelet pedig utasította az Akadémia és az Egyetem, valamint a Nemzeti Kaszinó könyvtárait, hogy adják át azokat a magyarországi hírlapokat és folyóiratokat a Múzeumi Könyvtárnak, amelyek ott hiányoznak.

110 Az alapítás tehát megtörtént, a tennivalók sokasága pedig id. Szinnyei Józsefre várt: "A hírlapi könyvtár felállításában Trefort miniszter dicséretesen buzgólkodik. Id. Szinnyei József ismert szakférfit bízta mog, hogy vegye át a múzeumban levő hírlapok nagy tömegét, állapítsa meg a hiányokat, hogy pótlásukhoz lehessen kezdeni más könyvtárakból, többi közt a nemzeti kaszinóéból, hol igen gazdag hírlapkészlet van. Ha pár év alatt egy lehetőleg teljes hírlap-könyvtárt állítanak föl: az nagybecsű kútforrás lesz."

111 Szinnyeinek két hónapjába tellett, amire pontosan felmérte a tennivalókat, s szeptemberben: "A hírlapkönyvtár ügyében id. Szinnyei József még mindig a múzeumi könyvtárban búvárkodik, a kettős példányok és hiányok megállapításával és feljegyzésével foglalkozva. A könyvtár ügyében feliratot fog a közoktatásügyi minisztériumhoz intézni, terjedelmesen körvonalazva a szervezés módját s a további munkálatokat."

112 Az 1884-es év végére pedig a Fővárosi Lapok így látja: "A hírlapkönyvtár már közel áll a megvalósuláshoz. A nemzeti múzeumba a fővárosi nyilvános könyvtárak hírlap-anyaga már mind össze van hordva, sőt a magyar nyelvű hírlapokat 107 Közli Kovács Málé: A könyv és a könyvtár a magyar társadalom életében 1849-1945-ig. Bp 1970 722. p 108 Szinnyei József:.4 hírlap-könyvtár. = A MNM múltja és jelene. Bp. 1902. 49-53. p. 109 F. L. 1884. 1002. p, 110 Vö. Illyés Katalin: Az adatok a hírlaptári állomány kialakulásának történetéhez 1884-től 1914-ig. = Az OSZK Évkönyve 1970-1971. Bp. 1973. 243-245. p. 111 F. L. 1884. 1077. p. 112 F. L. 1884. 1356. p. 170 í