AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1984-1985. Budapest (1992)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Szőnyi Éva: A Fővárosi Lapok a Nemzeti Múzeum Széchényi Könyvtáráról

de még csak a legegyszerűbb könyvjegyzékek sem. Az így felhalmozódott roppant készlet rendezése sem kezdetett meg egy félszázad alatt egészen 1859-ik évig ... 1859-ben hagyatott meg a könyvtárrendezés haladéktalan megkezdésének elodázhatatlansága ..."

12 A köteles példányok roppant tömegével kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy az így kapott állomány valójában meg sem közelíti a teljességet, lépten-nyomon elhangzik a panasz a hiányosságokat illetően: "A pesti lapok mind - a vidékiekből a legnagyobb rész pontosan járt, de másféle nyomtatványokat a tizenkét pesti nyomda közül csak hat küldött be. Pedig törvény van rá, hogy a Múzeumnak minden munkából köteles-példányt kell küldeni."^ E törvényt még 1804-ben, Széchényi Ferenc kérésére a Melytartótanács megerősítette - mivel az 1802. december 28-án kiadott rendelkezést sok esetben a nyomdák figyelmen kívül hagyták - majd 1807-ben azzal egészítette ki, hogy a rendelkezés a hírlapokra és folyóiratokra is vonatkozik. Majd az 1848. évi XVIII. te. rendelkezései részletesen szabályozták a kötelespéldány-szolgáltatást ismét, s 1851-ben az abszolút kormányzat felújította a Nemzeti Múzeum kötelespéldány-jogát.'

4 Ez a rendelkezés van érvényben a jelzett időszakban is, de betartatása további problémákat okoz. Az 1864. évben egyelőre az elemi szükségletek sincsenek rendben: "... Legelső szükségnek vélik a háztető megjavítását, miután némely felső teremben már az esőfoltok nyomai láthatók, aztán az olvasóterem bútorozását, mely a búvárkodó világ egyik legmelegebb óhajtása ... S végre a tisztviselők fizetési javítását és a személyzet-szaporítást ,.."

15 Az 1865. év január első napjaiban a Fővárosi Lapuk tudósít a nemzeti könyvtár egy szép gesztusáról: "A nemzeti múzeum könyvtárában Szalay László kitűnő történetírónk emléke iránti kegyeletből azon íróasztalt, melyen a boldogult 1855-től 1864-ig tehát 9 évig a könyvtárban majdnem minden nap szakadatlanul dolgozott, az elhunytnak aranyozott rámába foglalt, s fátyollal borított, koszorúzott arcképével díszítették fel, és kellő s felvilágosító sorokkal látták el."

16 A Múzeum anyagi erői sem voltak teljesen biztosak, a hatvanas évek elején bizonytalan segélypénzek járultak az egyre kevésbé elegendő alapítványi összegekhez. Később véres költségvetési viták színtere lesz majd a parlament, de 1865 februárjában egyelőre a "Legfelsőbb hely" siet a Múzeum segítségére. A Fővárosi Lapok cikkében mindjárt szót ejt a Nemzeti Színházról, fő pártfogoltjáról is, amelynek vezetésével szintén nincs megelégedve. (A színházról szólva egyetlen alkalommal sem mulasztja el rosszallását kifejezni a németesítéssel kapcsolatban.): "Legfelsőbb helyről el van rendelve, hogy a nemzeti múzeum különböző fölszerelési szükségeire ötvenezer forint egyszer minden korra fizettessék ki. Továbbá eddigi évi segélypénze (7350 Ft) f. évi január elsejétől fogva 12.000-re emeltessenek. Pénz tehát itt is lesz, csak kéz is lenne, mely azt helyesen tudná fölhasználni. De reméljük a legjobbat, s várjuk a legkevesebbet. Itt áll előttünk a nemzeti színház. Míg kevesebb pénz volt, addig több művészet volt benne, mert végre is mindenütt igen sok függ attól, hogy az intézetek vezetése mily kezekbe van letéve, éppen e két nagy nemzeti intézetet - szerencsétlenségére - ez idő szerint erőtlen kezek vezetik."' A szerkesztőség 12 Barna Ferdinánd:/! Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi országos könyvtárának rendezéséről. — Magyar Könyvszemle 1X76. 127-134., 173-18.1. p. 13 F. L. 1864. 43. p. 14 Vö. Tőth András:/! kötelcspéldány szolgáltatás története Magyarországon. Bp. 1964. 91 p. (A Budapesti Egyetemi Könyvtár kiadványai 12.) 15 F. L. 1864. 433., 449. p. 16 F. L. 1865. 27. p. 17 F. L. 1865. 187. p. 152