AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Csapody Miklós: Program és nemzedék (Fejezet az Erdélyi Fiatalok előtörténetéből 1923-1929)

seben, Bodor Géza, Kiss Erzsébet és László József egyetemi hallgatók közreműködésével ebben az évben jelent meg az Ifjú Erdély kiadásában egy eseményszámba menő kiadvány, a Tájékoztató a romániai magyar főiskolai hallgatók számára c. 108 lapos összefoglaló. A kolozsvári egyetem magyar hallgatóinak létszáma ekkor már 753 fő volt, s a bukaresti Koós Ferenc Kör tagságának létszáma is 102-re emelkedett. Jellemző tény, hogy a különböző felekezeti és társadalmi ifjúsági szervezetek munkájában a kolozsvári hallgatóság legnagyobb része már részt vett; az 1930-as diákbál meghívóján már 567 név szerint is ismert hallgató szerepelt. Feltűnően kevés hallgatója volt a kolozsvári Mezőgazdasági Akadémiának, de százon alul volt a kereskedelmi akadémikusok száma is. A református és unitárius teológiák ebben az időben is népesek voltak, a hallgatók szellemi színvonala azonban — minthogy jórészük az említett bakkalaureátusi vizsgát nem tudta letenni — általában alatta maradt az évtized első felében itt tanulókénak. Nemcsak utólag nehéz megállapítani az egyetemek és különösen a főiskolák hallgatóinak számát — ez, egységes magyar diákszervezet híján az érdekvédelmet szervező Erdélyi Fiataloknak sem volt könnyű. A szerkesztőség ezért a folyóirat 1930. februári számában „Vegyük számba Önmagunkat 1" jelszóval, ,,... annak elkerülhetetlen szükségét belátva, hogy mindnyájan mindnyájunkról tudjunk, állandó pályázatot hirdet azoknak felkutatására, akik eddig egyik ifjúsági egyletbe (Róm. Kath. Népszövetség Ifj. Szakosztálya, IKE, Dávid Ferenc Egylet, Székely Társaság) sincsenek beiratkozva. Aki Hz ilyen nevet gyűjt (pontosan feltüntetve lakását, vallását, fakultását és hogy hányad éves) az egy évre ingyen kapja meg lapunkat... "

32 Az Erdélyi Fiatalok felhívását különösen fontosnak kell tartanunk, hiszen „Még Kolozsvárt is, ahol viszonylag nagyobb a szervezettség, sincs nyilvántartva a főiskolai hallgatóságnak csak a fele...", de azért is, mert siker esetén a pályázat anyagai kiindulópontul szolgálhattak volna a folyóiratban később erőteljesen szorgalmazott, a pályaválasztás és elhelyezkedés irányítását szolgáló kataszter felvételéhez. Az 1929/30-as tanév az Erdélyi Fiatalok megszerveződésének s egyben a gazdasági krízis mindinkább érzékelhető hatásának az időszaka. Az említett tanügyi rendelkezések és a válság ellenére is, az 1930/3l-es tanévben már 753-ról mégis hirtelen 842-re nőtt

33 a kolozsvári egyetem magyar hallgatóinak száma, ami a teljes hallgatóságnak csaknem negyedét alkotta.

34 Ebben a nagyarányú emelkedésben kétségkívül jelentős szerepet játszott már az Erdélyi Fiatalok feladattudatosító hatása is mindazokkal a mozgalomszervezési munkákkal együtt, amelyeket a szerkesztőség az alapítók személyes kapcsolatrendszerét kiterjesztve, bázisának növelése érdekében „... a kolozsvári ifjúságon túl az összes többi belföldi főiskolák magyar if32. A pályázati felhívást, amely a lap 1930. februári, márciusi és áprilisi számainak III. borítólapján jelent meg, Jancsó Béla fogalmazta. 33. Printz János: A kolozsvári magyar főiskolai hallgatók statisztikája. = Erdélyi Tudósító, 1933. 5. sz. 287. 34. T. Rebreanu szerint a létszám ekkor megközelítően 3500 volt. = Erdélyi Helikon, 1931. 1. sz. 12. 576