AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fried István: A kelet-közép-európai régió kérdéséhez

Kazinczy Ferencet sem nevezhetjük Habsburg-érzületűnek, a hivatali, illetve katonai karriert befutó Mazuranic, illetve Preradovic horvát nemzeti költő volta sem vonható kétségbe. Ugyancsak képtelenségnek érezzük azt, ha valaki Oton ^upanöiö vagy Krleza életművét ilyen értelemben szembesíti osztrák kortársaiéval. Tanulságos ha a Monarchia összeomlását „lereagáló" regényekre vetünk egy pillantást. Hasek &vejk\e

) J. Roth Radetzlcy-Marscha,, Krleza Glembay-cikhisa, jól mutatja a különbségeket (nemcsak a nyelvben, hanem) az érzésben (is). Bonazza tévesen alkalmazta Claudio Magris szuggesztív erejű téziseit a Habsburg-mítoszról.

27 Magris ugyanis az osztrák irodalom jelenségeit elemezte, s a nemzetek fölötti Ausztria képzetének osztrák irodalmi változatait mutatta be. Kétségtelen, hogy a Monarchia, az államkeret azonossága, az ebből következő hasonló oktatási rendszer, kormányzási mód, hivatali apparátus stb. hatással volt a társadalomra, az érintkezés formáira, alakította a mentalitást (kérdés: mely rétegekét?). Az sem tagadható, hogy a több évszázados együttélés a gondolkodásnak számos hasonló reflexét alakította ki. Megfontolandó, hogy főleg a XIX. század második felétől (de jóval csekélyebb mértékben korábban is) a városrendezésben, a középületekben mutatkozó hasonlóság is megfigyelhető az egykori Monarchia nagyvárosaiban. Illetve említést érdemel a felsőbb rétegek ízlésének hasonlósága, a közép- és kispolgári rétegek szintén hasonló operettkultusza stb.

28 A Habsburg-Monarchia tehát államkeretként számba veendő az irodalomtudományi komparatisztika regionális szintéziseinek formálásában is, de hibát követünk el, ha kizárólagos jelentőséget tulajdonítunk ennek a politikai, de sohasem teljesen kulturális egységnek. S tekintetbe kell vennünk, hogy a nemzeti irodalmak 1918 előtt nem feltétlenül éltek egy államban (ahogy ma sem). Lengyelország utolsó felosztása, 1795 után az orosz, a porosz és az ausztriai állam keretén belül élt tovább a lengyel művelődés, azonkívül főleg 1830 után az emigrációban, Franciaországban és Svájcban is. A szerbek a ,,nagy vándorlást" követőleg, a XVII. század végétől kezdve Velencében, Magyarországon, Ausztriában, Oroszországban szervezték a maguk kulturális életét. Ilyenmódon, később látni fogjuk, milyen mértékű megszorítással fogadhatjuk csak el az összehasonlítás meghatározó tényezőjéül a többnemzetiségű államot. Erről a kérdésről meggondolkodtató szempontokat ad Dionyz í)urisinnak egy tanulmánya.

29 A nemzeti irodalmak meghatározott csoportját közbülső fokként (Zwischenstufen) kezeli a világirodalom és a nemzeti irodalom között. Szerencsés kifejezéssel „interliterarische Gemeinschaft"-ként szól e csoportokról, amelyeknek példájául Csehszlovákiát, Jugoszláviát, Spanyolországot emlegeti. 27. Magris, Claudio: Das habsburgische Mythos in der österreichischen Literatur. Salzburg 1966.; vö. még: Weiss, Walter: österreichische Literatur — eine Gefangene des habsburgischen Mythos? Deutsche Vier telj ahr sehr ift für Literaturwissenschaft und Geistesgeschichte 43 (1969) 333 — 345. 28. Csáky, Moritz: Identität- in der Operette zu finden? Das Erbe der Donaumonarchie im Lebensgefühl ihrer Völker, Die Presse 16/17. April 1983. Spectrum: I. 29. Durisin, Dionyz

: Spezifische Formen interliterarischer Gemeinschaften. In

: Komparatistik. Theoretische Überlegungen und südosteuropäische Wechselseitigkeit. Festschrift für Zoran Konstantinovié. Hg. von Fridrun Rinner und Klaus Zerinschek. Heidelberg 1981. 63-70. 530