AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

don birtoki jog megalapíttatott". „Mert ugyan mi volt azon vagyon, melynek bírhatásától mindenkit kirekesztettek, de magok tulajdon birtokául kitűzték? nem más, mint amit önkény leg elfoglaltak; így az önkényt természeti joggá pöcsételték". {Józanész, 310., 312. o.) Az 1842-ben keletkezett Földművelési Ipar ébresztésének egyetlen módja c. munkájában Táncsics szenvedélyesebben fogalmazza meg e gondolatot: „Hogy néhány ezer család egy egész nagy hazának fölszínét bírja, vagy jobban mondva bitangolja, hogy a többi milliónyi családnak abból véres verejtékével szerzett saját pénzén se legyen szabad egy kis részt tulajdonul szereztetnie... hogy több milliónyi család néhány ezer miatt szüntelen csak szomjazzék a haszon után, de a hasznot ne érezhesse; nem fér meg a keresztény jogossággal". Ez a tapasztalatokon alapuló felismerés kap hangot A Tárogató cikkében is: „Az élelemre adó vettetik, ez nem egyéb, mint orzás, mert így a szegényektől elveszik a táplálékot, s vész ereje, s koldusbotra juttatja, egy munkaszeretőt hanyaggá, egy szerencsétlent gonosszá, egy éhezőt tolvajjá, s így a nyomor hurczolja egész a vérpadig. — S mindezt mi idézi elő ? Nem más, mint azon törvény, mely oly szépen támogattatik mindazoktól, akik az uralkodók palástjaiba oly szépen takaródznak. Az ember jogaitól, természet adta jogaitól egészen meg lőn fosztva, s ezt nézhetitek ti? Ti nép, ki szabad éghajlat alatt éltek, nincs-e megírva, hogy a föld a mi közanyánk? s azt mit növesztünk, az a miénk, nincs-e megírva, a szíveinkbe mélyen bevésve, hogy szabadok vagyunk? s nem tartozunk állatként a porba hullni, s egyes emberektől, mint gépek, használtatni. Akiket is a természet nem több joggal, nem több tehetséggel mint minket felruházott, esmérd ó nép! hogy mélyen süllyedtél, de élt fel s érezd, hogy ember vagy — mérhetetlen tehetséggel bír az ember, mérhetetlenebb erővel, ha szabad embernek vallhatja magát, a nép az, mit erősnek és nagynak mondhatunk, akarni kell, s ember lesz ismét a szabad, a lealacsonyított ember. Ne hidjük azt, hogy azok, kik rajtunk uralkodnak, hogy arra teremtettek, hogy rajtunk zsarnokoskodjanak, ne hidjük azt, hogy ők hivatva vannak egy istenségtől — mit nekünk mondatni szoktak rabszolgáik által, kiket isten szolgáiknak neveznek. Fájdalom! milliók hiszik, hogy azért teremtettek, hogy nyomorban éljenek, s azt hiszik, hogy felettök az istenség pálczát tört, s soha boldogok nem lehetnek, s nem is mernek arról álmodni, hogy bilincseiket széttörjék. — De eljő az idő, mert Krisztus monda a törvény thozóknak az ő idejében: „Rettegjetek, ti törvénythozók, kik magatokhoz húztátok mesterségesen az ismeret kulcsát; s magatok hozzá nem juttok, s elzártátok mindazok előtt az utat, akik hozzájutni óhajtanak'. — Krisztus szava teljesülni fog. — A nép fel fog ébredni álmából, nem fog többé görbedni az uralkodó Atya előtt, hanem; a család, a család Atya, s a világ a világ előtt!" Ez utóbbi idézet utalásai a vallásra, s a mellettük megnyilvánuló egyházkritika ugyancsak közel áll a Józanészben körvonalazódó vallásos gondolatkörhöz. Táncsics eszméin, akárcsak Saint-Simonén, megtalálható a vallási lepel. Ezt azonban korántsem a dogmatika, hanem a célszerűség diktálta, mivel könyveit elsősorban a köznépnek írta, és a fogalmi kapcsolat506