AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

Képzelhető iparosaink öröme ennyi előzékenység és ígéret láttán. Az 1844. július 30-án kelt válaszlevelük becsét emeli, hogy a párizsi magyar iparosoknak több mint a fele aláírta, nevük és szakmájuk közlésével fontos adatokhoz juttatva az utókort. (A dokumentum betűhív közlése kézműveseink korabeli műveltségi szintjének megítéléséhez kíván segítséget nyújtani.)

25 Nagyra bötsült Ipar-véd egyesület, Kegyes pártfogóink! Méltóságos Teleky és Bethlen Grófok, valának oly kegyesek, egy nékünk szólló ivet, Bátory Urnák áltól adni; ki-is vélünk annak tartalmát közleni szives vala, e folyó Év Május 27-ik én. Igen is — nem kesénk mi, az utóbb nevezett Nemes Urnák felszóllitására össze seregleni: s valódi örömmel valhattyuk, nagyon lelkesítette bennünket azon Iratnak tartalma; annyival is inkáb, mivel csupán minket, e távoli Honban létező Munkás, és Iparüzö, Magyarokat illette. A Nagyra bötsült Egyesület — Hazafias, és Lélek dúss, felszóllitására, és kívánatára tehát közös akarattal, bár! a penna forgatáshoz annyira nem szoktunk; de még is — ezennel kimerittőleg válaszolni — nem késendünk. — Igen -is, Nagyságos, és Tekintetes Urak! Mindenféle mü- és Mesterséget űzök, gyülénk egybe, a legelsöbb hozzánkintézett lelkes felszóllittását a Ns. Egyesületnek halhatni, Mellynek valódi tartalma a mi fáradhatatlan Munkás karjainkba uj ösztön erőt nyujtanda; mivel az való, hogy e távol honbani létünk semmi más czéll nem, — mint e Művészet, és Szép Mesterségek, honában csak bővebb tapasztalást nyerhetni, mindenféle foglalkozásainkban egyformán, s bár eddig feledve valánk, — de még sem volt még olly akadály, melly feltett czélunkban hátráltatott volna, hanem bár tűrve, szenvedve, még is győzni tudnánk, bármelly zord körülményeken is; mert egy Munkás silány helhezete, s napi fárodalmaink bár melly nehezek is, de még sem csüggedénk, mert azon Honnak fiai vagyunk, hol még a Mesterség, Mü, s kereskedés-mind-eddig sullyos helhezetben sorvadozott. De jelenleg a legszebb reménnyel tölt keblünk, anak hallatán, hogy Honunkba is olly lelkes véd Egyesület alapult, mellynek hasznos munkálata már is olly szembetűnő, és bennünket is, eddig gyámoltalanokat, serkent, s tehetsége szerónt törekszik, minket egyformán e távul Honban létező Magyar Munkásokat is, késztetni, és tán — segedelemmel is pártolni. Most tehát mi Magyar Munkások ujjabb szorgalmi erővel munkálhatunk, és ezentúli törekvésünk az leend, hogy valódi müvnék elesmert készitménnyeink, ne egy Frantzia mester neve alatt diszeljék egy párisi mü kiállításban, hanem édesden szeretett Honunkba küldjük a fáradalmas és Eszme nehézséggel készült müveinket: Hogy legyen legyőzve már egyszer azon ball vélemény, melly eddig honunkba — olly károsan — az othon készültek felett szárnyalt!! De panaszos fájdalommal kell megvallanunk a Nemes Egyesületnek azt! Hogy több e külhonban létezett Munkás társaink, kiket itt Mestere a bent szülöttek felett tudományáért ditsöitte, s Honunkba vissza tértek, 25. OL P 1073. 22. cs. 59. t. 498