AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Nagy Csaba: Vándoriparos szervezkedés kezdetei Nyugat-Európában. A Párizsi Magyar Jótékony Egylet története 1843—1852

A vándorlás legfőbb előnye az iparfejlődés előmozdításában és a legények műveltségi szintjének emelésében mutatkozott meg. Egy 1858-ban Weimarban kiadott könyvecske — sok évtizedes tapasztalatok alapján — 18 pontban foglalta össze jótékony hatásait szakmai, valamint szellemi, társadalmi és erkölcsi szempontból.

4 Az iparoktatást pótló utazásoknak azonban volt még egy korántsem javalt, de hasonlóképpen vonzó előnye, mégpedig az Európában mind szélesebb körben terjedő szellemi-ideológiai áramlatok megismerésének lehetősége. Ez jelentős mértékben tágította a legények látókörét, hozzásegítve őket ahhoz, hogy a művelt polgár ismereti szintjére emelkedhessenek. Mindezzel iparosaink is tisztában voltak, hiszen kiterjedt, szinte az egész földrészt behálózó levelezést folytattak, továbbá a vándorlásból megtért társaiktól és a Magyarországot útbaejtő külhoni kézművesektől is tájékozódtak. Jóllehet, a tetemesen megnövelt vándoridő jócskán elodázta a mesterré fogadás aktusát, mégis kevesen kértek felmentést alóla pl. a szülők halálára vagy valamilyen ragályos betegségre hiatkozva. Sőt ismerünk olyan eseteket, amikor egy-egy iparos munkát sem vállalt, hanem inkább szellemi gyarapodására fordította teljes vándoridejét, ily módon kamatoztatva a nemzetközileg kitűnően kiépített szervezet előnyeit.

5 A legényvándorlások iránya a céhlevelek, a szálláskönyvek, a XIX. század elején rendszeresített vándorkönyvek, valamint a sajnálatosan csekély számban fennmaradt krónikák alapján rekonstruálható. E források eddig két fő útvonal megrajzolását tették lehetővé: az egyik Bécsen át vezet észak felé Hamburgig, majd Berlinen és Bécsen át vissza Sopronba vagy Pozsonyba, míg a másik Bécset, Prágát, Berlint és Rostockot érintve nagyjából az előző úton kanyarodik vissza.

6 A szórványos adatokból tudjuk, hogy a vándorok esetenként ennél nagyobb utat is megtettek (sokan Indiába és Amerikába is eljutottak), de a kézművesipartörténeti munkák mindeddig nem dolgoztak fel olyan, az említetteknél nagyobb tömegben előforduló, illetve azoktól eltérő jellegű dokumentumot, amelynek alapján további általánosan használt útvonalakat tudnánk megjelölni. A Budai Helytartótanács útlevélosztályának összesítőit megvizsgálva azt tapasztaltam, hogy ezek további forrásul szolgálhatnak útvonal-térképeink bővítéséhez, hiszen a kereskedők, orvosok és művészek mellett számos iparos utazását is regisztrálják.

7 A kizárólag Franciaországba irányuló vagy az azt érintő utazások adatait elemezve megállapítható, hogy iparoslegényeink többsége Ausztrián és Németországon keresztül közelítette meg célját (75% csak ezekbe az országokba kérte útlevelét), míg a fennmaradó 25% Angliát, Olaszországot, Spanyolországot, Belgiumot, Hollan4. C. Th. B. Saal

: Wanderbuch für junge Handwerker. Dritte vermehrte Auflage. Weimar 1858. 57-67. o. 5. Gerendás Ernő: Adatok a budai és a pesti céhek életéhez, különös tekintettél a Fővárosi Könyvtár céhirataira. A Fővárosi Könyvtár Évkönyve X. 1940. Bp. 1941. 146 — 207. o. 6. Domonkos Ottó: A kézműves legényvándorlások útvonala és a legényvándorlások technikatörténeti jelentősége. VEAB Értesítő 1979. II. (Nemzetközi kézművesipartörténeti szimpózium. 1978, Veszprém.) 11 — 26. o. 7. OL Helytartótanács iratok C 51 Rendészeti osztály. 491