AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Piroska: Kísérlet egy tudományos évkönyv megindítására a XIX. század elején. Az Acta Musei Nationalis Hungarici sorsa

szattörténeti cikke.

62 Ez tartalmilag az ^ácía-tanulmányban a „Quis primus Hungáriáé typographus fuerit?" című VIII. fejezetnek felel meg. A VII. cikk Millernek azt a történeti véleményét fejti ki, hogy Pozsonyban, a XV. században fennállott Academia Istropolitana alapítója Mátyás király volt. Érdekes, hogy a Neues Ungrisches Magazin 1792. évi 2. kötetében K. G. Windischtől hasonló témájú cikk jelent meg,

63 amelyben a szerző az Academia alapítását Vitéz Jánosnak tulajdonítja. Tudjuk, hogy Miller ismerte ezt a cikket, tanulmányában mégsem tesz róla említést. A kötet utolsó (VIII.) értekezésének megírására Millert egy a XVIII. század végén aktuális kérdés késztette. Az 1783 óta készülődött török háború kapcsán a szakirodalomban vita támadt arról, hogy mikor törtek be először az Ottoman hadak az Apostoli Korona tartományaiba. Millernek terjedelmes, 13 fejezetre oszló írása részben a vonatkozó történelmi tényeket, részben a szaktudósok idevágó különböző véleményét ismerteti. összefoglalva az elmondottakat, megállapíthatjuk, hogy az évkönyvben közlésre szánt hót tanulmány közül kettő (az I. és III.) már korábban kinyomtatásra került értekezések újraközlése. Ugyanez feltehető a krassói kerület főispánjairól szóló elveszett kéziratos cikkről is. A II. tanulmány egy régebben kiadott műnek erősen bővített változata, csupán a IV—VII. értekezés tekinthető új, illetve kiadatlan írásműnek. A tartalom kritikai mérlegelése A II. kötet egészét mérlegelve a következő véleményünknek adhatunk kifejezést. A hazai tudományos életnek oly sokat ígérő .ácto-vállalkozás I. kötete még bizonyos fokig pozitívnak minősíthető, hiszen benne két szerző nagyrészt a Múzeum gyűjteményeiből mutatott be egyes értékeket a tudós olvasóközönségnek. A II. kötet azonban — mint mondottuk — már ismert, részben kevés érdeklődésre számot tartó latin nyelvű cikkeivel nem felelt meg programjának, de nem felelt meg akadémiai évkönyvnek sem. Nyilván megjelenése esetén sem számíthatott volna jelentősebb hazai és külföldi érdeklődésre, sikerre. E II. kötet nemhogy csökkentette volna az I. kötet szerkesztői programjához képest keletkezett hiányérzetet, hanem tovább növelte azt. * Az Acta sikertelenségeinek okain tűnődve azokat akaratlanul is Miller személyében kell keresnünk. Nem kétséges, hogy eredeti elképzelése időszerű volt. Tudományos irodalmunkból ugyanis hiányzott az ún. annalesműfaj, s Miller külföldi minták nyomán ezt akarta meghonosítani. Aki az Országos Könyvtár talpra állításával, a Múzeum megszervezésével igazán rendkívüli képességekről tett tanúságot, arról nehéz elképzelni, hogy az ő szerkesztésére bízott Acta kudarcát egyedül „középszerű tudo62. Zeitschrift von und für Ungern. 2. Bd. 1802. 305 — 315. 1. 63. W[indisch, K. G.]: Etwas zur Geschichte der Istropolitanischen Akademie. = Neues Ungrisches Magazin. 1792. 131 — 134. 1. 486