AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Piroska: Kísérlet egy tudományos évkönyv megindítására a XIX. század elején. Az Acta Musei Nationalis Hungarici sorsa
folio terjedelmű 43 latin nyelvű kötet csakugyan nyomdakész állapotot mutat. Szövegének elrendezése, széles margója, szövegtükrének pontos rajza, az őrszavak gondos kitétele, a szinte javításoktól mentes jól olvasható írás, tisztázat benyomását kelti bennünk. A kötet tartalmát a következőképpen ismertethetem. Fol. 1.: Széchényi Ferenc méltóságait feltüntető barokk jellegű ajánlás. Fol. 2—7.: Széchényi érdemeit méltató tanulmányszerű ünnepi allocutio. Fol. 8—14.: Miller bevezető előszava. Fol. 15—72.: A Nemzeti Múzeum harmadik „lustrum"-áról (1813—1817) szóló beszámoló és az Intézet pénzügyeit ismertető referátum. Fol. 73—307.: Millernek magyar történelmi tárgyú régebben írt s most újra közreadott tanulmányai (Exercitationes criticae). Ha e tartalom egyes szakaszait kéziratos kötetünkben szemügyre veszszük, róluk a következőket jegyezhetjük meg. a) A Széchényi Ferenchez intézett köszöntés a nemzeti Múzeum háláját fejezi ki a gróf nagy jelentőségű könyvtáralapításáért s felsorolja önzetlen támogatásának eredményeit, ezek között a nyomtatott katalógus-köteteket is. Széchényi életútjának ismertetése után a méltatást a következő sorokkal zárja: ,,. . . a szűkölködőket táplálod, a tanácsodat kérőknek készséggel segítesz, a szomorúakat vigasztalod, a tudósoknak segítségére vagy, a híres írókat megjutalmazod, a tanulóifjúságot ösztöndíjakkal támogatod, Hazád minden gondjában osztozol.. ." 44 E Széchényi-tanulmány azonban terjedelme és fenkölt hangja ellenére is bizonyos hiányérzetet hagy bennünk. Az ünnepélyesség mögött szóvirágok bújnak meg. Az utókor számára Miller nem tudta igazán megrajzolni a gróf történeti jelentőségét. b) Ami a szerkesztő bevezető előszavát illeti, itt már nem esik szó olyan elvi jellegű megfogalmazásokról és tájékoztató közlésekről, mint az I. kötetben. Ilyesmire itt már nem is volt szükség. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy itteni első mondatai Millernek ugyanazt a hangját idézik, amelyet az 1820-as években a nádorral való levélváltásából már megismertünk. „... Számomra semmi örömtelibb nem történhetett" — írja — „minthogy maga József főherceg nádor és királyi helytartó nem annyira óhajtás43. A terjedelmet a Könyvtárban néhány évtizeddel ezelőtt végrehajtott gépi fóliálás alapján adtuk meg. A kötet ezen kívül ceruzával is paginalva van, s maga Miller is beszámozta a kézirat egy részét a 73. f. — 144. p.-tól kezdődően a kötet végéig. Mivel a kézirat mai állapotában hiányos — és a gépi fóliáláskor is az volt már — a fóliószámra való hivatkozást tartottuk egyértelműnek. — A Miller-féle lapszámozás szerint a kézirat 436 —459-ig terjedő lapja hiányzik. Ez 12 fóliót jelent. Így a kézirat eredeti terjedelme: 307+12 = 319 f. volt. 44. AMN Tom. II. 7*. f. 31 OSZK Évkönyve 1982—1983 481
