AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Piroska: Kísérlet egy tudományos évkönyv megindítására a XIX. század elején. Az Acta Musei Nationalis Hungarici sorsa

folio terjedelmű 43 latin nyelvű kötet csakugyan nyomdakész állapotot mu­tat. Szövegének elrendezése, széles margója, szövegtükrének pontos rajza, az őrszavak gondos kitétele, a szinte javításoktól mentes jól olvasható írás, tisztázat benyomását kelti bennünk. A kötet tartalmát a következőképpen ismertethetem. Fol. 1.: Széchényi Ferenc méltóságait feltüntető barokk jellegű aján­lás. Fol. 2—7.: Széchényi érdemeit méltató tanulmányszerű ünnepi allo­cutio. Fol. 8—14.: Miller bevezető előszava. Fol. 15—72.: A Nemzeti Múzeum harmadik „lustrum"-áról (1813—1817) szóló beszámoló és az Intézet pénzügyeit ismertető referá­tum. Fol. 73—307.: Millernek magyar történelmi tárgyú régebben írt s most újra közreadott tanulmányai (Exercitationes criticae). Ha e tartalom egyes szakaszait kéziratos kötetünkben szemügyre vesz­szük, róluk a következőket jegyezhetjük meg. a) A Széchényi Ferenchez intézett köszöntés a nemzeti Múzeum háláját fejezi ki a gróf nagy jelentőségű könyvtáralapításáért s felsorolja önzetlen támogatásának eredményeit, ezek között a nyomtatott katalógus-köteteket is. Széchényi életútjának ismertetése után a méltatást a következő sorokkal zárja: ,,. . . a szűkölködőket táplálod, a tanácsodat kérőknek készséggel se­gítesz, a szomorúakat vigasztalod, a tudósoknak segítségére vagy, a híres írókat megjutalmazod, a tanulóifjúságot ösztöndíjakkal támogatod, Hazád minden gondjában osztozol.. ." 44 E Széchényi-tanulmány azonban terjedelme és fenkölt hangja ellenére is bizonyos hiányérzetet hagy bennünk. Az ünnepélyesség mögött szóvirágok bújnak meg. Az utókor számára Miller nem tudta igazán megrajzolni a gróf történeti jelentőségét. b) Ami a szerkesztő bevezető előszavát illeti, itt már nem esik szó olyan elvi jellegű megfogalmazásokról és tájékoztató közlésekről, mint az I. kö­tetben. Ilyesmire itt már nem is volt szükség. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy itteni első mondatai Millernek ugyanazt a hangját idézik, amelyet az 1820-as években a nádorral való levélváltásából már megis­mertünk. „... Számomra semmi örömtelibb nem történhetett" — írja — „mint­hogy maga József főherceg nádor és királyi helytartó nem annyira óhajtás­43. A terjedelmet a Könyvtárban néhány évtizeddel ezelőtt végrehajtott gépi fóliálás alapján adtuk meg. A kötet ezen kívül ceruzával is paginalva van, s maga Miller is beszámozta a kézirat egy részét a 73. f. — 144. p.-tól kezdődően a kötet végéig. Mivel a kézirat mai állapotában hiányos — és a gépi fóliáláskor is az volt már — a fóliószámra való hivatkozást tartottuk egyértelműnek. — A Miller-féle lapszá­mozás szerint a kézirat 436 —459-ig terjedő lapja hiányzik. Ez 12 fóliót jelent. Így a kézirat eredeti terjedelme: 307+12 = 319 f. volt. 44. AMN Tom. II. 7*. f. 31 OSZK Évkönyve 1982—1983 481

Next

/
Thumbnails
Contents