AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Piroska: Kísérlet egy tudományos évkönyv megindítására a XIX. század elején. Az Acta Musei Nationalis Hungarici sorsa

jeihez hasonlítja. Hasonlóképpen ír a bécsi Magyar Kurir is. Behatóbb elemzést a Vereinigte Ofner Pester Zeitungnak három folytatásában közölt hosszú cikke nyújt.

23 Ezt a tartalmi ismertetésen túl, felhívja a figyelmet az Évkönyvnek nemcsak a Nemzeti Múzeum szempontjából való fontosságára, hanem a magyar kultúrtörténetben betöltött hézagpótló szerepére is. Külön figyelmet érdemel azonban az 1817-ben megindult és sokoldalúságával, aktualitások iránti fogékonyságával a magyar tudományos élet véráramába gyorsan és szervesen beépült Tudományos Gyűjtemény recenziója.

24 Ez az Acta Litterariaról az 1818. évi 4. kötetben az „Űj Könyvek" c. rovatban ír. Jeles munkának nevezi az Évkönyvet, röviden érinti a cikkek témáit, megdicséri szép külsejét. Igaz, hogy több ez, mint más újonnan megjelenő könyvek adatainak rövid közlése, de kevesebb is, mint amit ebben a folyóiratban minden olyan kérdés megkapott, amely valóban mélyen érintette a Tudományos Gyűjtemény íróinak és olvasóinak körét, a magyar szellemi élet újjáalakításáért harcolók táborát. Az Acta értékelése Több mint másfél évszázad távlatából szemlélve az Acta Musei I. kötetét — nem csodálkozhatunk a Tudományos Gyűjtemény udvarias, de tartózkodó megemlékezésén. Igaz, hogy Miller megteremtett egy műfajt, amely még nem volt honos Magyarországon: a tudományos évkönyvét. De kérdés, vajon túl a formán, tartalmában is újat adott-e? Azt nyújtotta-e amit programjában ígért, s amit a művelt magyar társadalom ekkoriban elvárt ? Miller „akadémiai" programjához képest az évkönyv mégis „múzeumi" lett. Bár a nemzet minden tudós férfiát munkára hívta s még a külföldi tudósok munkáit is kilátásba helyezte, ennek ellenére még a Múzeum kisszámú munkatársi gárdáját sem sorakoztatta fel a maga egészében a szerzők sorában. Igaz, hogy Tehel Lajos, a Természeti tár őre, a jénai természettudományi társaság tagja 1816-ban elhunyt, de voltak kiadatlan munkái, amelyek valamelyest szélesíthették volna a két személyre korlátozódó szerzőgárdát. Igaz az is, hogy Kutscherfeld-Kutsera Jánosnak az utókorra maradt munkássága csupán egyetlen kézirat — tisztségénél fogva azonban ő is köteles lett volna közleményt írni az Acta-ha,. S mi több: Kovachich József Miklós könyvtári segédőrt sem találjuk a szerzők között, pedig az ifjabb Kovachich az 1810-es évek közepére már bölcseleti doktori oklevéllel rendelkező tudós-kutatónak számított. De még feltűnőbb, szinte érthetetlen, hogy az 1815-ben könyvtárőrró kinevezett Horvát Istvántól sem jelent meg közlemény az Évkönyvben. Pedig az ő tudós és író-voltát nem kell bizonyítanunk, hiszen a Tudományos Gyűjteménynek 1817 óta lelkes és termékeny munkatársa volt. Az Acta munkatársainak két személyre való korlátozódása mindenesetre elgondolkoztató. Ha a szerzőkön túl az Acta témáit nézzük, joggal kérdezhetjük, vajon miért nem kapott összefoglaló képet az olvasó a Múzeum egyes gyűjtemé23. L. a 14., 16., valamint a 13. jegyzetet. 24. Tudományos Gyűjtemény. 1818. 4. köt. 143. 1. 476