AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Piroska: Kísérlet egy tudományos évkönyv megindítására a XIX. század elején. Az Acta Musei Nationalis Hungarici sorsa
A hungaricumra korlátozott gyűjtés körét mai gondolkodásunk szerint is jóváhagy hatóan fogalmazta meg. Másik megjegyzésének lényege, hogy az Acta-t — ahogy erről már korábban is szóltunk — a Múzeummal egységbe foglalandó Tudós Társaság orgánumának is szánta, s annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a társaság létrejöttéhez a Múzeumban szinte már adva vannak a feltételek. Az egykorú magyar tudományos élet adottságait szemlélve hangsúlyozta, hogy az Acta hazai viszonylatban merőben új kiadvány fajta. Áttekintve az 1771től 1817-ig terjedő időszakon — figyelembe véve a már ekkor életre kelt Tudományos Gyűjteményt is — tíz olyan periodikumot sorolt fel, amely hoszszabb-rövidebb idő után megszűnt, s kimutatja ezek életképtelenségének okait. Végül annak a reményének ad kifejezést, hogy a tudományok összességét felölelő Acta Litteraria nemcsak hasznos, hanem életképes is lesz. Rátérve az évkönyv tervének ismertetésére arról szól, hogy miről, kik és milyen nyelven fognak írni e kiadványban. Az első kérdésre adott válasza a Múzeum hungaricum-jellegéből következik. Az Acta csakis a haza sajátszerűen különleges tárgyait megmagyarázó értékes irodalmi termékeket kér, mást nem kíván befogadni. Kívánatos, hogy a cikkek témája elsősorban a hazai filológia és nyelvművelés, a nemzeti múlt (vagyis Magyarországnak és kapcsolt részeinek: Horvátországnak, Szlavóniának, Dalmáciának, illetve Erdélynek) egyházi és világi története legyen. De természetesen fóruma lehetne az Acta a hazai vonatkozású természettani (például mezőgazdaságtani, állatorvostani, ipari technológiai, kémiai, fizikai, meteorológiai) tanulmányoknak is, amelyek szaktudományos folyóiratok híján nem tudnak közkinccsé válni. Hogy nem nélkülözzük sem a történeti, sem a természeti tudományok terén a kiváló szaktudósokat, azt konkréten nevek egész sorának felemlítésével bizonyítja. Ezzel már részben megfelelt a feltett második kérdésre is, hogy ti. kik lesznek az Acta szerzői. Itt a Múzeum munkatársain kívül Miller más tudósokra is gondolt, sőt minden helynek, rendnek, méltóságnak és vallásnak szakférfiait is meghívta munkatársul. S a „minden hely" kifejezésbe még a külföld tudósait is beleértette. 17 A harmadik kérdésre, hogy milyen nyelven közli majd értekezéseit az Acta, Miller bizonytalan és ellentmondásos választ adott. Programja első felében — a külföldi akadémiák példája nyomán — a latin nyelven való megjelentetés igényét fejezte ki, s mint tudjuk, ez egyezett az európai távlatokban gondolkodó nádor véleményével is. E mellett azonban megemlíti, hogy az Évkönyv a magyar irodalom művelésének is orgánuma lehetne, mivelhogy a magyar nyelv elhanyagolása szerinte is bűnnek számítana. Miller tehát osztozott kora társadalmának az anyanyelv és a nemzeti irodalom fejlesztése iránti igényében, s a maga részéről is követendő például említi Pázmány, Faludi, Báróczy, Csokonai, Virág, a Kisfaludyak és Kazinczy munkásságát, őszinteségében nem lehet kételkedni, hiszen ismeretes, hogy ő maga is írt a magyar nyelv művelése érdekében egy német nyelvű érteke17. Acta IÁtteraria Musei Nationalia Hungarici (a továbbiakban AMN") Tom. I. xvni-xix. P . 472
