AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Berlász Piroska: Kísérlet egy tudományos évkönyv megindítására a XIX. század elején. Az Acta Musei Nationalis Hungarici sorsa

a Fundus Museiben más szükségletek pótlására szánta. Szólt az előfizetés módjáról is: felhívást kell küldeni — mondotta — az egyházi és világi közintézményeknek és magánszemélyeknek, s a kézbesítést, illetve árusítást, s minden ezzel járó adminisztrációt a Múzeumhoz tartozó regisztrátorra kívánta bízni. Az előállító nyomda — úgymond — a Múzeum engedélyével szabadon hirdetheti e termékét a budai, pesti, pozsonyi és bécsi hírlapokban, hogy megelőzze a könyvkereskedők versenyét. A kötetek tartalmát a terv szerint részben a múzeumi tisztviselők, részben más tudósok cikkei alkotnák. Az értekezések — hogy a hazafiak igényeinek megfeleljenek és a közhasznot szolgálják — csak latin vagy magyar nyelven lesznek közölhetők. A szerzők öt, esetleg ennél több tiszteletpéldányban is részesülnének. A tanulmányokat minden kötetben meg fogja előzni az intézmény gyarapodásáról szóló éves beszámoló. Ezen kívül a hazai tudományos élet hírei is helyet kapnának az Actában: beszámolók jelennének meg kiváló személyek és tudósok kitüntetéséről és elhalálozásáról, megemlékezés és rövid életrajz kíséretében. Ismertetni fogja az Acta — így ígérte a terv — a tárgyévben megjelent jelentős hazai tudományos munkákat is, a készülőben levőkre pedig tartalmuk előzetes közlesével hívja majd fel a figyelmet. Konkrét, világos megfogalmazása ez a terv az évkönyv első kötete programjának. Sőt célkitűzései tulajdonképpen meg is haladják egy múzeumi évkönyv feladatát. Ekkoriban ti. a rég óhajtott magyar tudós társaság még nem létezett, élő tudományos folyóirataink nem voltak, s így más fórum hiányában a Nemzeti Múzeum joggal érezhette köteleségének a hazai művelt társadalom s egyben az európai tudós világ tájékoztatását, a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményeinek ismertetésén túl az egész magyar tudományos élet helyzetéről, alakulásáról és eseményeiről is. Késleltető körülmények Ám e terv elkészülte után — ezt is tudjuk — a cselekvés még sokáig váratott magára. A következő lépésre, egy nyomtatott előfizetési felhívás kibocsátására csak 1816-ban került sor. Ez alatt az öt óv alatt a Múzeum nemcsak a tudósok és literátorok, hanem a művelődni vágyó széles társadalomrétegek által is látogatott olyan jelentős intézménnyé vált, amellyel a nemzet már fejedelmi vendégek előtt is büszkélkedhetett. Az elért sikerek nehéz és kitartó munka eredményei voltak. Le kellett küzdeni a Pénzalapot erősen megrendítő 1811. évi devalváció következményeit, rendezni kellett az intézet személyi státusát és erőfeszítéseket kellett tenni a Múzeum végleges otthonának megteremtésére. A nádor Millert 1812-ben tényleges igazgatóvá nevezte ki — ami eddigi tevékenységének elismerését jelentette •— gyakorlati tennivalóit azonban megnövelte. A Múzeum munkatársi gárdáját is csak intézményen belül, a Könyvtár rovására lehetett megszervezni: 1814-ben Haliczky Antal könyvtári írnokot a Régészeti tárba, egy másik írnokot, Kutscherfeld-Kutsera Jánost pedig a Természeti tárba helyezték át. Ezidőben a könyvtári munkát Miller igazgató egyetlen famulus segítségével maga látta el. Ezen az állapoton csak Horvát Istvánnak 1815-ben könyvtárőrré és Kovachich József Miklósnak 1816-ban adjunktussá történt kinevezése segített. Egyidejűleg Miller — a nádor támogatásával — azon fárado30* 467