AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fallenbüchl Zoltán: Magyarok és idegenek a törökelleni felszabadító háború korszakában (1683-1699)

jellemzőek, hanem másutt, pl. a hadszíntértől viszonylag távol, Kassán vagy Pozsonyban is megtalálhatóak. Feltehető, hogy a törökök „accord"dal történt várfeladásai nélkül, melyek zárt elvonulással jártak, a törökök megkeresztelkedése még nagyobb arányokat ölthetett volna; sokan ugyanis féltek visszamaradni és kereszténnyé lenni, mert tudták, hogy az iszlám hívei azt, aki a mohamedán hitet elhagyja, halállal büntetik. Helyenként, mint például Egerben, ahol egyszerre különösen sok volt a török konvertita, még testületet is képeztek, nyilván a spanyolországi „Christianos nuevos" mintájára. A törökök, az ország városaiban és falvaiban aránylag gyorsan olvadtak be utóbb a magyar vagy a német újjáalakuló népességbe. Ma már a nem ritka Török családnév, sokszor együtt járva a turanid-taurid embertani típussal mutatja csak a felszabadító háború korának török konverzióit. Meg kell meg említeni a hódoltsági terület zsidóságát is, mint idegent. A fennmaradt emlékek tanúsága szerint nagyon is hűek voltak a török uralomhoz: későbbi korlátozásukat éppen ez a törökbarát magatartás magyazázta. Tetemes részük a török sereggel együtt távozott is az országból. Az idegenből jött keresztények: katonák és telepesek A török kiűzésének végrehajtása elképzelhetetlen lett volna a nyugati országokból toborzott hivatásos zsoldoskatonák nélkül. Egyrészt, mert a magyar népességből, általános nemesi felkelés, végbeli vitézek összevonása és a jobbágyság részleges felfegyverzése esetén sem lett volna olyan hadsereg kiállítható, mely ezt a nagyon nehéz feladatot eredményesen végrehajthatja, másrészt azért, mert a hadi tudományokban gyakorlott, eléggé nagylétszámú sereg, mely állandóan táborban tartható, az előfeltétele volt annak, hogy olyan hadműveletekbe lehessen kezdeni, melyek a hadszínteret lehetőleg az országterület minél távolabbi periferikus területére helyezik, s így a lakosságot kímélik. Az erőviszonyokra jellemző, hogy így is 4 és 1/2 évbe került, míg Bécs alól a hadszínteret végleg a Duna és Dráva vonalától délre sikerült hozni, pedig összeurópai vállalkozásról volt szó. A felszabadító háborúban résztvevő zsoldoskatona attitűdje nagyon fontos tényező volt a háború folyamán. Történetíróink e tekintetben fontos szempontokon siklottak eddig keresztül. A felszabadító katonaság kártevései ugyanis egyszerűen megállapítást nyertek, anélkül, hogy azoknak az okaival tüzetesebben foglalkozott volna a magyar történetíró. Már maga az a kérdés is: ténylegesen kik hajtották végre a török kiűzését, keveset foglalkoztatta a történészeket. Legtöbbnyire csak azt állapították meg: ,,az idegen katonaság". Kik? Honnan jöttek? Mik voltak magatartásuk okai ? Ezt részint a források gyér volta, részint az általánosságokkal való beérós következtében alig elemezték. Ehhez ugyanis katonaszociológiai irodalom, forrásfeldolgozás és ennek ismerete szükséges. Ez, főleg erre a korra vonatkozólag, Magyarországon ma még a kezdeteknél tart. Hogy ezeket a kérdéseket csak röviden felvázolhassuk, egy kissé korábbi időpontra kell visszanyúlnunk. A harmincéves háború után néhány évvel a császári hadvezetőség átlátta az állandó csapatfenntartás szükségességét 445