AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)

Vandalica

87

, és Dragonus Gáspár ekkor Vas megyei prédikátor latin nyelvű tanítása

88

. Az ebben az időszakban nyomtatott, az úrvacsoráról szóló tanítás (45) hibajegyzéke nem a Manliusnál szokásos módon a mű utolsó leveleire van nyomtatva, hanem az egyetlen ránkmaradt példányban a címlap után került beragasztásra. A Manliusnál szokatlan másodlagos elhelyezésű hibajegyzék betűtípusai — úgy az antikva, mint a fraktúr — Manlius egyéb nyomtatványaiban nem fordulnak elő. A benne felsorolt 27 hibából 16 helyen valóban azt a szedést találjuk, amit a hibajegyzék kifogásol. A példányon kézírással gondosan elvégzett javítások miatt két helyen nem lehet az eredeti szedést megállapítani. A többi helyen a hibajegyzék szerint kifogásolt szedés nem azonos a könyvben találhatóval. Van olyan hely, pl. E

5a 3. sorában, ahol a könyv szedésében már a hibajegyzék által helyesként javasolt szöveget találjuk. A közreadó Joannes Hartlieb az előszó A

2b lapján írja is, hogy a meg nem nevezett kiváló teológus ezen könyvecskéjéhez saját szerény tehetségével maga is hozzájárult, feltehetően az előszó címén közzétett tanulmányával. A keresztyén olvasóhoz intézett elöljáró beszédben pedig azt találjuk a B

7a oldalon, hogy új kiadásról van szó, tehát a szóban forgó Manlius-nyomtatvány legalábbis második kiadás. — Feltűnő, hogy Manlius Monyorókeróken ismételten már általa vagy mások által kinyomtatott műveket ad ki újra. Végső soron a már említett perikopás könyv (44) is ebbe a csoportba sorolható. 1591—92-es megjelenésűek Manlius nem egyházi jellegű utánnyomásai, amelyek jórészt kolozsvári kiadványokról készültek, de találunk köztük két debreceni eredetűt is. Ránk maradt ezekből a vásárokon árusított közkedvelt ponyvákból három (47, 48, 50) — jellegükből következik viszont, hogy több mint a felük elveszett.

89 Időközben még 1592ben átmegy Lövőre (Német/Lövőre ma Deutsch-Schützen, Ausztria), utánnyomásainak egy része már ott készül. Az RMNy megjelenése óta került el egy itt, Siezen 1593-ra készült naptára (49). Ugyancsak 1592-ben és feltehetően már Siezen nyomtatja ki a Beythe ajánlását is tartalmazó református Pathai István művét (51), melyet hamarosan újra kiad (53). Az egy elveszett — Balassi nevéhez fűződő

90 — és a négy ránkmaradt siczi nyomtatvány (52, 53, 54, 55) mindegyike utánnyomás. Érdemes talán utalni arra, hogy az imádságos könyvnél (54) Manlius ljubljanai szlovén kiadványának (13) új magyar fordításával van dolgunk, amelyet latinból fordított Szalaszegi György muraszombati lelkész a híréből ismert régibb magyar fordítás elérhetetlen volta miatt.

91 Az ebben az időszakban kinyomtatott feltűnően nagyszámú, szinte kizárólagosan csak utánnyomások közreadása láttán joggal fölvetődik a kérdés, hogy mi késztethette erre az eddig elsősorban a patrónusai köreihez tartozó szerzők műveit kibocsátó Manliust. Eddigi nyomtatványai között — a varasdiakat leszámítva — az ismert öt Beythe-mű (19, 20, 27, 28, 29), 87. RMNy 597A. 88. RMNy 667. 89. RMNy 694., 695., 696., 700., 702., 703. 90. RMNy 728. 91. RMNy 732. magyarázata. 315