AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)

köszöntő nyomtatványt (22, 32) ismerünk, az első a már említett Frischlin müve. Alkalmi nyomtatványai közül érdekesebbek számunkra naptárai. Az 1584-re nyomtatott magyar nyelvű nem maradt ránk,

67 csak két német nyelvű 1583-ra szóló Schreibkalender (25, 26). Ezek igen érdekesen tükrözik a naptárreform körüli vitákat. Az első az egyház által az egyes vasárnapokra rendelt evangéliumi szakaszokhoz illő 30 X 30 mm-es képecskékkel illusztrált és csak töredékesen fennmaradt ó-naptár. A képek és naptárrész elrendezésében megegyezik Manlius ljubljanai időszakából ismert naptárával (12). A másik az előbbinek a képek helyére az új, Gergely-féle naptárt beiktató változata. A két naptárban az ó-naptár-rész szedése megegyezik egymással. A két azonos évi naptárból az illusztrált ó-naptár az új kalendáriumot is tartalmazó naptárnak Manlius által készített kötéséből került elő. Az utóbbit, tehát az ó- és új-naptárt együtt hozó változatot Sopron város polgármesterének, bíráinak és tanácsának ajánlja Manlius 1583. november 20-i kelettel. A két, azonos évre szóló naptár kinyomtatásának háttere pedig a következő: Draskovich győri püspök 1583. szeptember 21-én rendelte el az új-naptár bevezetését egyházmegyéjében, melybe a zömmel evangélikus Sopron is beletartozott. Ugyanis hazánkban ekkor a lutheri reformációt követő gyülekezetek és lelkészeik a hitvallási kérdésektől eltekintve jogi és anyagi vonatkozásban elismerték a püspökök hagyományos igényeit. Draskovich rendelkezését utóbb írásban is kifüggeszteti a soproni Szent Mihály templom kapujára. A város dacolt, és ezért sok huzavona és meghurcoltatás után lelkészeinek, majd tanítóinak is távozniuk kellett az 1584. év áprilisában, ill. májusában.

68 A soproniak kérték ugyan Batthyányi és e többi főúr, ill. a vármegye támogatását, de a kért közbelépés eredménytelen maradt. Az új-naptárt végülis 1584 júniusában a soproniak kénytelenek voltak elfogadni.

69 A körülmények ismeretében föl kell tételeznünk, hogy bármennyire is bőkezű mecénás lehetett a szabad királyi város, ez esetben az egyesített naptár nekik szóló ajánlása nem a nyomtatási költségekhez való hozzájárulás reményében íródott elsősorban, hanem a nyomdásznak az eseményekre való gyors, talán útmutató reagálásaként. Annak lehetősége is felvetődik, hogy a csak ó-naptárt tartalmazó változat töredék maradt és sohasem készült el egészében.

693 — Az 1585. évre szóló magyar nyelvű naptára is, amely csak egyetlen, címlap nélküli töredékben maradt ránk (33), szintén együtt tartalmazza az ó- és új-naptárt. 1586—87-ben Varasdon találjuk Manliust, ahol is kinyomtatja a zágrábi kanonok és helybeli lelkész Antol Vramec kétkötetes posztilláját (36), akinek krónikája még Ljubljanában 1578-ban szintén Manlius nyomtatásában jelent meg (11). A posztillának egy Manlius által bekötött példányát őrzi a Zágrábi Horvát Nemzeti és Egyetemi Könyvtár.

70 1587-es impreszummal jelenik meg a Tripartitumot magyarról horvátra fordító Ivan Per67. RMNy 535. 68> Payr: SoprQn... 139—161. p. 69. Borsa Gedeon: Ismeretlen Manlius-naptár (Magyar Könyvszemle, 1956.) 116. p. 69a Erről bővebbet Zsigmondy Árpádné: Adalékok a magyarországi kegyességi gyakorlathoz a reformációt követő időkből. — In: Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp., 1984. 72—76. p. 70. Borsa: Újabb... 194. p.: Nacionalna i Sveuőilisna Bibliotéka: RIID—8°—184b. 310