AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)

mok ura, tehetséges és sokoldalúan művelt, zenekedvelő főúr, aki nemcsak a bécsi császári, de a francia királyi udvarban is apródkodott. Az otthonról és Bécsből is lutheránus hatásokkal induló ifjú Batthyány Parisban találkozott először a kálvinizmussal.

54 Könyvtára jórészét nem kolostorszekularizáló és azok könyveit erőszakosan begyűjtő apjától, Kristóftól örökölte, hanem tudós barátai tanácsát meghallgatva, de saját szempontjai szerint döntve szerezte be.

55 — Batthyány Boldizsár oltalma alatt folytatja botanikai kutatásait például a Bécsben hite miatt persona non gratává lett németalföldi Charles de l'Écluse (latinosan Carolus Clusius) 1579 és 1587 között, egyebek mellett összeírva az itt megismert növények népszerű nevét is, amiben a tudós prédikátor Beythe is segítségére volt. A mű (24) 1583-baiv napvilágot is lát Manlius sajtójából. A fentiek rávilágítanak ugyan Manlius Németújvárra kerülésének lehetséges összefüggéseire, de közvetlen adatokat nem nyújtanak. Magyar Arnold — sajnos, forrás megjelölése nélkül — azt írja, hogy Manlius Beythe ajánlására került Batthyányhoz.

56 — Sennowitz Adolf tudni véli — ugyancsak forrás megjelölése nélkül —, hogy Manlius Marburgon (ma Maribor, Jugoszlávia) és Radkersburgon keresztül jutott el Németújvárra.

57 Utóbbi állomás valószínűtlenítené Grác érintését, amit Sennowitz azonban nem mond ki. Maribor viszont mindenképpen útjába esett a Ljubljanából indulónak, akár Nyugat-Magyarországra, akár Grácba, akár — az Alpokat természetesen megkerülve — a borostyánutat követve Bécsig, onnét pedig a Duna mentén igyekezett Württemberg felé. Manliusnak egyetlen Radkersburggal klimutatható kapcsolata, hogy 1585-ben kinyomtat egy a szerző által Radkersburg tanácsának ajánlott latin húsvéti vallásos verset; a kis mű szerzője Nicolaus Personaeus Pomeranus (35). Fenti állításánál érdekesebb Sennowitz azon föltevése, hogy Manlius miért választotta a württembergi harceghez szóló ajánlólevél birtokában mégis Magyarországot, amely országban, ha távolabbi részein is, akkor már öt nyomda működött. Sennowitz a szlovén nyelvterület közelségén túl döntőnek tekinti Manlius betűkészletének összetételét. „Laibachban többnyire antiquaval nyomatta a szlovén könyveket s a latinok is szaporábbak lévén a németnél, fraktúrbetű-készlete sokkal kisebb lehetett, mint az antiquaféléké, s az utóbbiakat nálunk legott használatba vehette; holott ha Németországba teszi át nyomdáját, a nagyobb concurrentia is aggaszthatta, de kevés fraktúrája mindjárt kezdetben tetemes új beruházást tett volna azokban szükségessé... "

58 Sennowitznak a betűkészlet összetételére vonatkozó megjegyzése helytálló. Manlius a ljubljanai időszakban a kiemelő antikva típus (1A)

59 mellett két szövegtípust is használ (3A, 4A), míg fraktúrból három kiemelő típus (11F, 12F, 13F) mellett csak egy szövegtípussal (15F) rendelkezik. 64. Dr. Schulek Tibor szíves személyes közlése. 55. Barlay Ö. Szabolcs: 400 éves francia levelek és könyvszámlák. Batthyány Boldizsár és Jean Aubry barátsága. MKSZ 1977. 157. p. és uő.: Elias Corvinus és magyarországi barátai. MKSZ 1977. 351. p. 56. Magyar, Arnold: Güssing. Graz, 1976. 122. p. 57. Sennowitz: i. ni. 24 p. 58. Sennowitz: i. m. 25. p. 59. Lásd 9. jegyzet! 20« 307