AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)

viszont ismerjük igen szép kiállítású illusztrált 1579-re kiadott Schreibkalender-almanachját (12). 1576-ból tudunk első hivatalos megbízásáról; forrásaink arról is tudósítanak, hogy 5 forint 45 krajcárt fizettek neki a munka fele címén.

27 Ez a vendéglői rendtartás nem maradt ránk egy másik, azonos évből való adókivető rendelkezéssel együtt (Wochenpfennigsgeneral). Igen érdekes Friedrich Ahn közlése Mannlius egy másik, 1577-ben nyomtatott, de elveszett munkájával kapcsolatban. A mű a Rhein (Rain) család verses genealógiája, és nemcsak nyomtatója, hanem szerzője is Manlius lenne Theodor Elze szerint. Manlius szerzőségét Reisp sem veti el.

28 Az 1577-ben megjelent művek közül külön meg kell említeni Károly főhercegnek Krajna és Görz (Goricia) tartományok részére elrendelt új bányarendtartását (6), amelynek címlapját a Habsburg ház fennhatósága alatti országok és tartományok nagyméretű egyesített címere díszíti (KönyvdíszeJc I), továbbá két nagyméretű fametszetes iniciálét (aa „N" és cc „W") is találunk a műben. A címlapon csak az alcím és az impresszum adatai szedett betűk, maga a díszes kaligrafikus bonyolult kivitelű cím külön fametszetről készült. Bár nem feladatunk a Manlius által kinyomtatott művek értékelése, nem hagyhatjuk említetlenül Antol Vramec zágrábi kanonok és varasdi lelkész kajhorvát nyelvű krónikáját (11). Ez a mű jól szemlélteti a délszláv protestantizmusnak Trubar és Dalmatin képviselte anyanyelvművelő aspektusán túl annak további humanista igényeit és törekvéseit. Manlius kapcsolata a horvát protestáns körökkel nem egyszeri és nem alkalmi jellegű. Magyarországi tartózkodását megszakítva, 1586—87ben a horvát-szalvonországi Varasdon nyomtat, jelenlegi ismereteink szerint 4 művet (36—39), köztük Vramec kétkötetes posztilláját. Ismeretes, hogy a protestánsüldözés idején a ljubljanai és krajnai, sőt még a karintiai protestánsok is a Muraközbe jártak istentiszteletre.

29 A szlovének közti reformáció, továbbá az anyanyelvű irodalom ügyét szorgalmazó személyek köréhez tartozó, és a krajnai rendek, valamint Ljubljana város tanácsa engedélyével dolgozó nyomdász működését végül is betiltották. Bár a nyilván hivatalos jellegű bányarendtartáson kívül is tudunk a tartományi rendek más, nem egyházi jellegű megbízásáról,

30 mégis az ellenreformációt képviselő ljubljanai püspök és Károly főherceg nyomása bizonyul erősebbnek. A nyomdabetiltás közvetlen ürügye az 1580-ban Manlius által kiszedett próbalap (16). Ekkor már évek óta ismeretes volt Dalmatin igyekezete a szlovén nyelvű bibliafordítás megjelentetése érdekében. A nyomdai költségek miatt anyagi hozzájárulást kértek Dalmatinék nemcsak a krajnai, hanem a stíriai (stájer) rendektől is.

31 Manlius 1500 példánnyal számoló első költségvetése 1578. december 27. Radics: Geschichte... 77. p. — General pro Malzeit und Weinschenken az elvesztett mű címe: Ahn: Deutsche... Nr. 4. Reisp: Nr. [6]. 28. Reisp: Nr. [14]. 29. Sebjaniö, Franc: A pannóniai szlovének protestáns mozgalma. Murska Sobota, 1979. 9. p. 30. Lásd 27. jegyzet! 31. Slodnjak: Dalmatin. .. 21. p. 303