AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)
III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Zsigmondy Árpádné: Johannes Manlius és nyomdakészlete (1575—1605)
Első biztos adatunk Joannes Manliusról, hogy Ljubljanában 1575. április 21-én a szlovén nyelvű bibliafordítás megjelentetése tárgyában folyamodó Jurij Dalmatinnal 17 egy napon fordul a krajnai rendekhez nyomdája felállításának ügyében. Manlius kérelmét ugyan elutasítják, 18 de még ugyanez év őszén megjelenik Manlius nyomtatásában az első szlovénnyelvű, szlovén földön kiadott bibliarészlet, Jézus Sirák fia ószövetségi apokrifus könyv Dalmatin fordításában (1). Figyelmet érdemel ennek a nyomtatványnak a betűfajta-használata. A kiemelő antikva és kurzív betűtípusok mellett a német előszóban fraktúrt alkalmaz, a szlovénnyelvű szöveget pedig antikvával szedi. A könyvnyomtatás terjedésével a 15. században más délszláv népekkel együtt a krajnai hercegséget is Itália, elsősorban Velence látta el nyomtatványokkal. Badalic olasz földön dolgozó délszláv nyomdászokról és korrektorokról tudósít, akik az otthoni igények és szükségletek kielégítésére készülő nyomdatermékek előállításában segédkeztek. Mikor Velence a 15. sz. vége felé a területén működő idegen nyomdászok tevékenységét korlátozó intézkedéseket hozott, délszláv területen kis nyomdák sora jön létre, rövid működésük alatt a helyben, illetve a felvevő piacukon használt nyelveken és az azokhoz tartozó betűfajtákkal nyomtatnak: latin, glagolita, cirill és bosnyák írással. Ezek a korai délszláv nyomdatermékek elsősorban egyházi használatra szolgáló művek voltak. — A horvát liturgikus könyvek szláv nyelve és glagolita írásmódja IV. Ince pápa 1248-ban kibocsátott engedélyére támaszkodva ebben az időszakban is a népi-nemzeti különállás gondolatát hordozza. A reformációt szolgáló és a szlovének, valamint a horvátok közti használatra szánt 16. századi tübingai nyomtatványok a lehető leggyorsabb terjedés érdekében az összes fenti, a délszláv népek körében alkalmazott írásmód betűit használják. 19 A reformációnak a Habsburg birodalom délszláv lakossága közti terjesztésén buzgólkodó Hans Ungnad már említett urachi nyomdája is fel van szerelve a szükséges glagolita és cirill betűkkel is. Az antikva betűtípusok használatára szlovén nyelvű szövegeiben Primoz Trubar a humanista Paulus Petrus Vergerius (1498—1565) tanácsára 1555-től tér át. 20 Vergerius Capodistria (Koper) püspöke, utóbb Kristóf württembergi herceg tanácsosa. Biztatja Trubart a teljes biblia minden szláv nyelvre, de legalábbis szlovénra és horvátra való lefordítására. Hatására válik általánossá a szlovén nyelv latinbetűs nyomtatása. Visszatérve a szlovén földön működő nyomda szorosan vett történetéhez, felállításának ismeretlen pártfogói között feltétlenül ott tudhatjuk a krajnai protestáns rendeket és köztük a jelentős könyvtárral rendelkező, és 17. 1547 körül—1589. Trubar-tanítvány. Tübingai tanulmányai után 1572-től ljubljanai prédikátor, a krajnai egyháztanács tagja, az iskolák felügyelője. Trubar mellett a legjelentősebb 16. századi szlovén író és énekfordító. Az ő műve a kor teljes szlovén bibliafordítása. 18. Slodnjak: Dalmatin. 16., 21. p. — Dimitz: Geschichte... 189. p. — Radios: i. m. 76. p. 19. Badalic, Josip: Jugoslavica usque ad annum MDG. 2. Aufl. Baden-Baden, 1966. 13 — 14. p. nyomán. 20. Slodnjak, Anton: Geschichte der slowenischen Literatur. Berlin, 1958. 53 — 54. p. — továbbiakban: Slodnjak: Geschichte. .. — UŐ.: Dalmatin. .. 10. p. 301
