AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

Zsigmond — két tűz közé szorítva — az egész ügyet a decemberi gyulafehérvári országgyűlésen akarta rendezni: ,,a tartomány minden részébe leveleket küldve utasítást adott, hogy mind a többi rendből, mind a székelyek közül küldöttek jöjjenek tanácskozásra... a fejedelem pedig a két párt között aggódva tanakodott magában, merre hajózzon Scylla és Charybdis között, mit kellene tennie a két rend olyannyira eltérő követelései mellett, egyáltalán nem tudta.

202 „Végül... úgy döntött, hogy törvényes eljárásra és a rendek döntésére bízza ezt az egész ügyet."

203 összehívtak egy törvénytudó bizottságot Alárd Ferenc elnökletével „hogy ezt a nagy jelentőségű vitás ügyet a jog és igazság szerint a legnagyobb körültekintéssel oldják meg."

204 Nem tudjuk pontosan, kik voltak a bizottság tagjai, amely előtt mindkét fél előadta, ill. írásban benyújtotta panaszát. Ismerjük viszont a két jelenlévő ítélőmester nevét, Radovánczy (Radvánczy) Mártonét és Borsoló Jánosét, és tudjuk, hogy más, ún. rendes ülnökök is részt vettek a törvénylátásban.

205 Az összegyűlt törvénytudók először a közszékelyek sérelmét hallgatták meg, akik a fejedelemnek nyújtották be panasziratukat és „kérve-kérték, mindenre, ami szent, könyörögtek neki, hogy azt a szabadságot, amit ünnepélyes kiváltságlevéllel visszaadott nekik, méltóztassék a nemesség követelésével szemben most is határozatával megerősíteni."

206 A rendek — bár Baranyai históriája arról tudósít, hogy szeptemberben beleegyeztek a diploma kiadásába

207 — most mégis, minthogy formai kifogás nem merülhetett föl ellene — azzal érveltek, hogy a közszékelyek jogellenesen „a fejedelem akarata ellenére"

208 ragadtak fegyvert, a szabadságot kikényszerítették, de a nemesség nem egyezik bele régi privilégiumai megváltoztatásába. Ezt az okfejtést azonban a székely előkelők maguk is gyöngének érezhették, ezért legfőbb érvként arra hivatkoztak, hogy a közszékelyek áthágták a diploma szabta feltételeket, a zálogba adott földet akár erővel is, ha szép szerével nem ment, visszavették, megtagadták a szolgálatot volt földesuruknak, s ezzel maguk játszották el a szabadságukat. Arra nem gondolt a nemesség, hogy ez az okoskodás tulajdonképpen saját erőszakosságát leplezi le, hiszen csak azt kell erővel kényszeríteni, aki nem tartja magát a megállapodáshoz és megpróbálja megakadályozni a diplomába foglalt jog érvényesítését. A közszékelyek újra a fejedelem kifejezett parancsát hozták föl ellenérvül: „az ő szent kegyelméből kapták vissza elveszített szabadságukat. Ezt a fejedelem is ünnepélyesen megerősítette, ők maguk is kiérdemelték Havasalföldön a barbárok ellenében bátor tetteikkel, fejük és vagyonuk veszélyeztetésével, kérik hát erősen, hogy a bíróság méltányos döntéssel most is érvényesnek ismerje el azt."

209 202. Baranyai, 1982. i. m. 288 — 9. 1. 203. I. m. 289. 1. 204. I. m. 289. 1. 205. Baranyai i. m. 17. köt. 237. 1., ül. 1982-es kiad. 289. 1.; EOE III. köt. 358. 1.; Trócsányi i. m. 357. 1. 206. Baranyai, 1982. i. m. 288. 1., ill. 17. köt. 237. 1. 207. Baranyai i. m. 17. köt. 208. 1., ill. Erdély öröksége i. m. 2. köt. 118. 1. 208. Baranyai i. m. 17. köt. 237. 1., ill. Erdély öröksége i. m. 2. köt. 127. 1. 209. Baranyai, 1982. i. m. 290. 1. 19 OSZK Évkönyve 1982—1983 289