AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

Nagy Szabó Ferenc tudni véli, hogy a fejedelem már ekkor nemcsak a főkapitányok által, hanem levélben is megígérte a szabadságot: „Ebben az időtájban a székelységben igen sok vala a jobbágyság alatt a székely nemes emberek kezében. Ezt látván a fejedelem és ezeknek állapotjokat, hogy ezektől az ő hada megszaporodhatnék, ha szabadságokat megadná: tehát gondolkodék magában és azoknak titkon levelet külde, nékiek szabadságokat megígéri, [kiem. tőlem — F. K.] Ennek nekiörülvén a nyavalyás székelyek, csak hamar összegyűlének és Báthori Sigmond mellé ménének."

186 A szabadság visszaállításának ígérete több mint valószínű tehát, hogy a fejedelemtől indult ki, s nem a közszékelyek reményéből táplálkozott. Természetesen a székelység örült a hívó szónak ,,... mindenekelőtt összegyülekeztek Marosszékben, és tárgyalni kezdtek annak a szabadságnak a visszaszerzéséről, amit a két korábbi fejedelemtől Jánostól [János Zsigmond] és Istvántól [Báthory István] való elpártolásukkor elveszítettek, és a nép szokása szerint erőszakosan léptek fel a nemességgel szemben" — írja Baranyai.

187 Ez az „erőszakosság" valószínűleg elsősorban arra irányult, hogy a nemesség ne akadályozza a hadbavonulást, s ezáltal a vágyott szabadság megnyerését. A nemesség viszont feltehetően ugyancsak akár erőszakkal is vissza akarta tartani székely jobbágyait a bevonulástól. Azonnal tiltakoztak is Báthorynál, amint arról Nagy Szabó Ferenc hírt ad: „látván a székely nemes emberek igen bánák azt ők, hogy ilyen titkon és mód nélkül, ország akaratja és híre nélkül [a fejedelem] szabadságokat megadta vala az ő jobbágyaiknak; kik közül sokat, még János király idejebéli támadáskor, sokakat pedig azután töttek vala jobbággyá, és azóta bírták őket."

188 Mit tett a mozgolódás hatására Zsigmond? „A fejedelem ennek hallatára, nehogy mozgolódásuk nyílt lázadássá fajuljon, a nemességet féltve, hazaküldte őket."

189 Nagyon jól tudta, hogy a közszekelyseg szeme előtt már megcsillantott szabadság reménye le fogja fékezni a „lázadást" — hiszen ez a szabadság elnyerésének akadályává válhatna —, és csak még inkább az ő oldalára állítja a jobbágy székelyt. „Ezek ellenálltak a fejedelem parancsának" — megérezvén, hogy titkos egyetértésével tehetik, hiszen Zsigmond korábbi adománylevelei táplálták bizalmukat. A parancsot a nemességtől kikényszerítettnek tartották, s ezért elkülték hozzá [ti. Báthoryhoz] követeiket, jelentették, hogy mindenképpen táborba szállnak és a fejedelemnek [kiem. tőlem — F. K.] hű szolgálatot tesznek."

190 Hogy menynyire nem hiába előlegezték a bizalmat Báthorynak, azt a fejedelem következő lépése igazolja: „dicséri készségüket, megüzeni nekik, hogy fejenként valamennyien [kiem. tőlem — F. K.] fegyvert öltve jöjjenek a táborba, ezért azok mindenhonnan a fejedelem táborába sietnek."

191 Meg is értekeztek Feketehalomhoz, ahol Báthory szemlét tartott: „A székelyek is fegyveresen 186. Erdélyi történelmi adatok, i. m. I. 44.1. 187. Baranyai, 1982. i. m. 256. 1. 188. Erdélyi történelmi adatok, i. m. I. 44.1. 189. Baranyai, 1982. i. m. 256. 1. 190. Baranyai, 1982. i. m. 256. 1. 191. I. m. 256.1. 285