AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

lépéseket a közszékelység helyzetének könnyítésére. 1590—91 folyamán, két év alatt 70 kiváltságlevelet adott ki a fejedelem számukra, ez az előző hét évben kelt adománylevelek számához viszonyítva megközelítőleg 2/3-os arány (64,8%).

160a összesen tehát 168 egyeseknek szóló kiváltságlevelet vizsgáltunk meg az érintett időszakot közvetlenül megelőző időben. A közszékelyek kiemelésének ezt a módját már Báthory István is gyakorolta, de nagyobb számú közember állapotának könnyítésére, ha egyelőre nem is teljes fölszabadítására, 1590-ig nem került sor. Sőt Zsigmondnál sem volt ekkor még egyértelmű a könnyítésre irányuló törekvés, mert pl. 1590 nov. 3-án Kovacsóczy Farkasnak olyan székelv jobbágyokat adományozott, akik korábban Görgény várához tartoztak,

161 1592 december 1-én pedig marosszéki falvakat.

162 1594 június 20-án viszont utasította Mindszenty Benedek udvarhelyi várkapitányt és Izsó János tiszttartót, hogy a Perusith Máténak adományozott erdők közös használatában ne akadályozzák a farczádi, pálfalvi, váraljai és farkaslaki székelyeket.

163 1598 márc. 1-én pedig Székely Mózest, aki addig is számtalan adományt nyert a fejedelemtől, székely birtokai helyett megyei jószággal kárpótolta.

164 Ezeken az okleveleken kívül a fejedelem számos, nagyobb közösséget érintő adománylevelót sikerült felkutatnunk a fent említett levéltári forrásokban, melyek azonban már az 1590—1601 közé eső periódus termékei. A legkorábbi közülük 1590 szept. 22-én kelt,

165 s a görgényi gyalogok részére szól. Báthory oklevele a következőket tartalmazza: a Torda megyei Görgény várához tartozó, valamint a marosszéki Jobbágytelken, Éheden, Remetén, Mikházán és Köszvényesen lakó gyalogok és századosaik alázatosan jelentették neki, hogy milyen szokatlan új terhek nyomják őket, mint pl. a vár éjjel-nappali őrzése és más szolgálatok, és ezért saját birtokaikat, melyekből életüket táplálják, kénytelenek elhanyagolni. Ehhez járul a különféle bírságolás, amely a kisebb tehetőssegűeket teljesen kimerítette, s ha a fejedelem ezt nem orvosolja, nem lesznek képesek kötelességüket teljesíteni. A fejedelem megindulva panaszukon, hogy őket a közszolgálatra alkalmassá tegye, a következő engedményeket adja: ezután sem a görgényi várkapitánynak, sem Torda megye fő- és alispánjainak, sem Marosszék királybíróinak ne legyenek alávetve, hanem csak a fejedelemnek és saját századosaiknak, akiknek parancsára kötelességeik teljesítésében hajoljanak. Ne őrizzék folytonsan a várat sem, hanem legyen módjuk családi birtokaik művelésére is. De ha vész híre jön, vagy követeket kell átkísérni a szék területén, vagy valamely bűnöst elfogni, akkor azonnal induljanak a görgényi várkapitánynak századosukhoz küldött rendeletére. Századosuk tudta nélkül, pusztán a várkapitány parancsára sehová sem kötelesek menni, de a századosok sem utasíthatják vissza az említett súlyos esetekben a görgényi 160a Vö. MOL, Liber ruber, ill. Liber regius; Vass Miklós: A királyi könyvek székely oklevelei. = Erdélyi Múzeum, 1900. passim. 161. Vö. SzOKlt. i. m. 4. köt. 112-116. 1. 162. Vö. SzOKlt. i. m. 4. köt. 117-118. 1. 163. Barabás Samu: Székely oklevéltár 1219—1776. Bp. 1934. 322—324.1. 164. Vö. SzOKlt. i. m. 4. köt. 132-133. 1. 165. MOL, Liber ruber. 281