AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

„My Sigmond, Isten kegielmeBegeból er­dely molduay hauaseluy es szent romay Imperiomnak feiedelme magiar orzagnak egi rezzenek Ura es Szekeleknek Ispanny adunk emlékezetre mindeneknek az kyk­nek illik, Hogi noha ez el múlt nem regi eődokben nagiob reze székel nemzetség­nek, ebben az my erdely orzagunkban lakoknak, mindentek szabadságnak eró­luen es az hadakozáshoz kedvek leuen, walamy dologért az kóz szolgalatra es jobbágyságra uettetue volnának my an­nak okaiért emlekezuen az eó hiwsegek­ről es kózónseges hiu szolgalattiokrol ezen székel nemzetségnek az marus VDGZK orb 133 székekben lakoknak melliet eók ez elmúlt udókben, az my méltóságunknak az eó tehetsegek es elmeiekkel cheleket­tek tekentuen aztis hogi ez el múlt haboru Idókben az kereztien nemszetsegenek ellenségére az had uiselesben az eó gior­sasagokot es serensegeket mutatak es hogi eók regi magiaroktol szarmazuan mindentek giorsabbak es keduesb akarat­tal az hadakozáshoz, hogisem mint egieb szolgalatra kezek uoltak Azért my ezeket az szekeleket az eó paraztsagokbol es parazty munkaiokbol kik mostan ebben az hadban velónk vadnak es my nekónk es az orzagnak az eó hw szolgalattiokot mutattiak, es uekhez is vinny akariak minden keppen szabaddá tezónk Iliién kondichiókal, elsóbben: Hogy minnayan az my hyse­gwnkre méltóságunkra es az my megh maradekinknak ualo, ennek az orzagnak szolgalattiara ky ky mind szemelie sze­rent megh eskegiek, masodzor: Hogy minden haztol, es az eó lakó helliokról minden eztendóben szent giőrgi napiara egi egy fi es mindzent na­piara azonképpen eztendónkent buzat egi kóblót szabót egy kóblót szaladot fel kóblót maros szaky bóbóllel [!] aggianak A székelyek szabadságai Mi, Zsigmond, Isten kegyelméből Erdély, Moldva, Havasalföld fejedelme, a római szentbirodalom hercege, a magyarhoni Részek ura és a székelyek ispánja stb. jelen oklevelünk tartalmával emlékezeté­re és tudtára adjuk mindenkinek, akit il­let, hogy noha az elmúlt időkben az Er­délyországunkban élő s a székely nemzet­ből származó emberek nagyobb része — akik mindenkor örvendtek a szabad­ság valamiféle kiváltságának, és csak had­viseléssel kellett szolgálniuk — nem cse­kély okból a paraszti és jobbágyi állapotra vettetett, mégis mi hálásan felidézve em­lékezetünkben hűségüket, nemkülönben hív szolgálataikat, melyeket ugyanazon székely nemzet egésze — akik ti. Maros, Udvarhely, Csík, Gyergyó, Kászon, Sepsi, Kezdi, Orbai székely székekben laknak — az elmúlt időkben irántunk, méltóságunk és hatalmunk megtartásában és megoltal­mazásában lelke legnagyobb igyekezeté­vel teljesített; ezenkívül fontolóra vesz­szük készségüket és serénységüket e zűr­zavaros idők során a Krisztus nevének ellenségei elleni hadviselésben, és mert úgy tapasztaltuk, hogy kívülük senki sem vezeti le nemzetségét a hunoktól, a ma­gyarok legrégibb őseitől és náluk senki nem alkalmasabb a hadviselés fáradal­mainak elviselésére, mint a paraszti szol­gálatra, mindezért Maros székely szók minden székelyét, akik eddig paraszti sorban voltak, azokat ti. akik ebben a háborúban itt vannak velünk, és akik nekünk és ennek az országnak hűséges serénységgel készek szolgálni ós mindvé­gig kitartanak mellettünk, a paraszti és jobbágyi sorból, állapotból és rendből ilyen módon és ilyen feltételekkel teljes­séggel kivesszük és felszabadítjuk. Először. Hogy mindegyikük személy sze­rint esküt téve legyen kötelezve irántunk és örököseink iránt ti. Erdélyországunk­ban törvényes utódaink iránt hűségre és a szolgálatokban való kötelező engedel­mességre. Másodszor. Hogy minden egyes házuk és telkük után évenként Szent György vér­tanú ünnepére egy-egy magyar forintot tartoznak kincstárunkba fizetni, és min­den évben Mindenszentek ünnepére egy­egy köböl búzát és ugyanannyi zabot 133. Vö. Jakab—Szádeczky i. m. 294. L, 2. jegyzet. 271

Next

/
Thumbnails
Contents