AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Fülep Katalin: A feketehalmi oklevél. Diplomatikai és forrástani vizsgálat

szülőfaluja a felső-baranyai református szuperintendenciához tartozott, a Baranyai nevet is felvette. Wittenbergi, strassburgi, franciaföldi, itáliai peregrinációja után 1592 végén Báthory Zsigmondhoz menekült. A fejedelem pártfogásában remélve ő is a teljes magyar történetet akarta megírni. Nem sokkal áttelepülése után, 1593 körül fogott hozzá munkájához. Históriájának elkészült tizedik decasában foglalkozott a szabadságié vél kibocsátásának körülményeivel. Nemcsak azt közli, hogy Báthory Zsigmond fegyverbe szólította az összes székelyt mind a nyolc székben, hanem szabadságuk elvesztésének előzményeiről, a fejedelem fontolgatónak tetsző magatartásáról is ír, majd ismerteti az oklevél tartalmát.

61 Somogyi Ambrus, Belső-Szolnok vármegye jegyzője, Mátyás halálától a bécsi békéig írta meg Erdély történetét, a Báthoryak koráról főként személyes élményei és értesülései alapján. 1595-ről úgy tájékoztat, hogy Zsigmond minden plebejus állapotú székelynek megparancsolta a fegyverfogást, s szabadságukat is visszaállította.

62 Az egykor Baranya megyében birtokos Pellérdi család a török terjeszkedés következtében szétszóródott. Egy részük Nyitrába települt, másik részük Erdélybe. Az 1595-ös eseményeket szemléletesen ismertető Pellérdi Pétert 1589-től Báthory Zsigmond udvarában találjuk a fejedelem aludvarmestereként. Közvetlenül ura környezetéhez tartozván maga is részt vett a táborozásban és a havasalföldi hadjáratban. 1595 tavaszán Gyulafehérvárott Báthory udvarában találkozott Nádasdy Ferenccel,

63 a tizenötéves háború jeles hadvezérével, akinek azzal akarta jóindulatát megnyerni, hogy a török, ill. az erdélyi hadmozdulatokról és eseményekről beszámol ,,.. .nem akaram enis hatra hadny hogy te Nagyságodnak mosthani allapatunk feleol walami bizonyosth ne iryak es lewelem általi ne salutallyam.. ."

64 Nem tekinthetjük véletlennek, hogy vállalkozott erre a tudósításra, hiszen Nádasdy számára is ismerősen csenghetett az aludvarmester neve. Egyik rokona, Pellérdi Ádám ugyanis 1556-ban Nádasdy Tamás udvarbírája volt. Pellérdi szívesen vállalkozott a levélírásra egyrészt, mert a győzelmes hadjárat ura és az erdélyi seregek helytállását bizonyította, másrészt, mert a magyarországi nagybirtokos főnemes, Nádasdy pártfogását meg akarta nyerni.

65 Hosszú levelében, melyet 1595. nov. 1-ón Gyurgyevo alatt fejezett be, a feketehalmi diploma kiadásáról is megemlékezik.

66 61. Baranyai Decsi János magyar históriája 1592—1598. Kiad. Toldy Ferenc. Pest, 1866. (MHH II. 17.) Dec. X. Lib. IX. 208—11.1., ill. Baranyai Décsi János magyar históriája (1592-1598). Ford. és bev. Kulcsár Péter. Bp. 1982. 250., 255-261. 1. 62. Scriptores rerum Transsüvanicarum. [Somogyi Ambrus] Simigianus, Ambrosius: História rerűm Ungaricarum et Transsüvanicarum ab anno 1490—1606. Tom. 2. 162-163. p. 63. Erdélyi Országgyűlési Emlékek (EOE). Kiad. Szilágyi Sándor. III. 347., 364365.1. 64. Pellérdi Péter levele Báthory Zsigmondnak Szinán basán aratott győzelméről. Közli: Sörös Pongrác. = A pannonhalmi Főapátsági Főiskola Évkönyve az 1913/ 1914-diki tanévre. 142.1. 65. Pellérdi i. m. 136-137.1. 66. Pellérdi i. m. 143 — 144.1.; Rá vonatkozó egyéb adat: ismét a királyi Magyarországra települt át Vö. Szamosközy István: Erdély története. (1598—1599. 1603.) (2. kiad.) Magyar Helikon, 1977. 116. 1.; Sörös Pongrác szerint viszont Báthory 256