AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A Szentlélekről elnevezett ispotályrend búcsúlevele Esztergomban

évvel később Augsburgban, amelynek élén „Gabriel Fenolgiosa de Valentia, familiáris s. d. nostri papae commissarius deputatus" neve áll,

15 majd 1497ben a schleswig-holsteini Kuddewörde priorja, Wenceslaus Sborbach ÉszakNémetországban bocsátott ki hasonló tartalmú oklevelet, amelynek szövegét Lübeckben nyomtatták.

16 Attól kezdje, hogy 1492. augusztus 12-én a spanyol Borgia-család egyik sarja VI. Sándor néven a pápai trónra került, a Szentszék és Spanyolország kapcsolatai még jobben elmélyültek. A fentebb említett és németországi búcsúbiztosi tevékenységéből megismert Fenolgiosa szülővárosa Valencia volt, és ő maga a spanyol pápa familiárisa volt. így nem véletlen, hogy 1499-ből két olyan egyleveles nyomtatvány is fennmaradt spanyol nyelven, amelyet Valladolidban készítettek a Szentlélekről nevezett ispotályosrend javára.

17 Természetesen magában Itáliában is hirdették a búcsút a római Szentlélek-ispotály jótevői számára, s a nyomtatást itt is igénybe vették. 1491. évszámmal a következő év dereka után készült Bolognában „Antonius Sebastiani de Casulis, prior Sancti Spiritus Villae Fontanae" nevében az ehhez szükséges űrlap.

18 A Szentlélek-társulathoz tartozást igazoló nyomtatott levél a bevezetőben említett Ipolyi-gyűjtemény itt tárgyalt darabja is (1. ábra). Szövege azonos az Antonius Sebastiani de Casulis és a Gabriel Fenolgiosa által kibocsátottakéval, azonban az esztergomi oklevélen e nevek helyett a következő szöveg olvasható: „Nos Franciscus Tripontinus utriusque iuris doctor reverendi in Christo patris et domini Constantii de Roma praeceptoris sacri et apostoliéi hospitalis Sancti Spiritus in Saxia de Űrbe ac totius eiusdem ordinis magistri generalis, necnon dicti hospitalis et monasterii eiusdem procurator et commisarius deputatus." (A fentiekben közölt Dominicus de Runcho rangja és címe 1492-ben pontosan ezzel azonos volt.) A nyomtatott szöveg betűkből álló római évszáma 149l-re szól, amelyet tollvonással 1492-re javították át. Az igazolás az 1492. július 25-én elhunyt VIII. Ince pápa nevében történt. Miután már nem ő, hanem utóda, VI. Sándor nevében kerültek kibocsátásra Antonius Sebastiani Casulis és Dominicus de Runcho hasonló jellegű és nyomtatásban készült iratai, Franciscus Tripontinus ezeket megelőzően sorolható be a Szentlélekről nevezett ispotályosrend búcsúbiztosainak tevékenységi időrendjébe. Franciscus Tripontinus feltehetően a Rómától északra fekvő kis városkából Tripontino (Tripontium) származik, amely a Nerra, Freddera, valamint az ezek egyesüléséből származó folyócskán állott három hídról kapta a nevét.

19 A búcsúbiztos nem szerepelt eddig a 15. századi nyomtatványokat regisztráló és Berlinben székelő „Gesamtkatalog der Wiegendrucke" (GW) 15. GW 9736 = Einblattdrucke 584. sz. 16. Einblattdrucke 1390. sz. 17. Einblattdrucke 1285-1286. sz. 18. GW 6179 = Einblattdrucke 477a sz. 19. Zedier, Johann Heinrich: Grosses, vollständiges Univer-sál-Lexikon. XV. köt. Leipzig-Halle 1745. 868. has. 14* 211