AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

III. Könyvtörténeti és művelődéstörténeti tanulmányok - Borsa Gedeon: A Szentlélekről elnevezett ispotályrend búcsúlevele Esztergomban

koljanak Rómába, és viszonylag magas összeget, három arany forintot befizessenek az ispotály javára, amivel beléphettek a testvérületbe. A jócselekedetek más formái (zarándoklat, böjt, ima stb.) mellé az adakozás besorolása a búcsú elnyerésének feltételei közé szinte végzetes következményekkel járt az egyház szempontjából, mert az idők során a pénzt közvetlenül kapcsolatba hozták a túlvilági boldogság elnyerésével. A búcsúk lelki feltételeit mind könnyebbé tették, aminek következtében ezeknek szinte inflációjáról lehet beszélni. E folyamat jól érzékelhető a Szentlélekről nevezett ispotályosok, ill. jótevőik részére biztosított kedvezményeken keresztül is. Alig néhány évtized telt el az említett privilégium kiadását követően, amikor IV. Sixtus 1478. március 21-én kiadott bullájával a római Szentlélekről nevezett ispotály (hospitalis Sancti Spiritus in Saxia de Roma) támogatói számára még a korábbinál is jóval nagyobb kedvezményeket biztosított, ráadásul eltörölte a testvérületbe történő belépés két korábbi megkötöttségét: a személyes me jelenést és az előírt magas díjat. Mindenki tehetsége szerint adakozva, megbízott révén is részese lehetett a confraternitas tagjai számára a pápák által biztosított lelki javaknak. Az új, könnyített lehetőségek természetesen nyomban tükröződtek a társulatba belépők számának növekedésében is, amint ez annak fennmaradt anyakönyvéből jól kimutatható. Ugyanez az értékes dokumentum lehetőséget nyújt arra, hogy a Magyarországról Rómába érkezettek neveit is tanulmányozni lehessen. Erre a lehetőségre a történészek már közel másfél évszázada felfigyeltek, és a nevezett anyakönyv magyar vonatkozásait önálló kiadványban publikálták.

7 Rómába látogató hazánkfiai közül azok neve, akik beiratkoztak a Borgo-ban levő ispotály támogatói sorába, az említett matrikulában megörökítést nyertek. Számuk meglehetősen hullámzó : eleinte csupán elvétve akadtak ilyenek az amúgy is kevés bejegyzés között. Az 1482. esztendőből azonban már 28 hazai beiratkozó és azok közvetlen hozzátartozóinak neve olvasható. Az 1500. évi jubileumi szentév óriási búcsúlehetőségei rendkívül sok zarándokot vonzottak Rómába. Ezek közül januárban meglepően sokan, 180, az egész év folyamán pedig összesen több, mint ötszáz személy iratkozott be családtagjaival együtt a Szentlélekről nevezett ispotály támogatói sorába. De még 1520-ból is 42 magyar vonatkozású bejegyzés található az említett anyakönyvben. Számuk 1523ban azonban már kettőre csökkent. Az ebben az esztendőben Rómában tomboló pestis kitörésétől már nem vezették tovább a még 1446-ban megkezdett anyakönyvet. A római ház egyben a Szentlélekről nevezett ispotályos kanonokrend központja volt. A kezdetben kizárólag világiakból álló kolostori közösségbe később egyháziak is tartoztak, akik a szokásos szerzetesi fogadalmakon (szegénység, szüzesség és engedelmesség) kívül még egy negyediket is tettek, mégpedig a szegények gondozására. Vezetőjük, a nagymester, azonban mindig laikus személy volt. A 14. században Európa-szerte több mint ezer házban, ill. ispotályban fejtették ki szociális és lelkipásztori tevékenységü7. Ltber confraternitatis Sancti Spiritus de Űrbe. — A római Szentlélek Társulat anyakönyve. 1446 — 1523. Bp. 1889. (Monumenta Vaticana históriám regni Hungáriáé illustrantia. I. 5.) 14 OSZK Évkönyve 1982—1983 209