AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)
II. Az OSZK történetéből és munkájából - Kastaly Beatrix: Új kutatási eredmények a könyvtári restaurálás területén
• kezdték erősebben alkalmazni a timsót, így a papír védtelen maradt a növekvő mennyiségű savas anyagokkal szemben. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy ha a régi papírok azért maradtak erősek, mert nem voltak savasak, az utóbbi 100—120 év papírjai pedig azért gyengék és mennek gyorsan tönkre, mert a gyakran silány facsiszolat-alapanyag mellett a savtartalmuk is nagy, akkor, ha ismét tartósan erős papírt akarnak előállítani, fel kell használni minden olyan anyagot, ami ezt a régi papírokban létrehozta, és ki kell hagyni minden olyan anyagot, ami a modern papírokat gyorsan öregedővé teszi. A modern papírra nyomott könyvek, újságok és egyéb dokumentumok gyors pusztulására a század első felében figyeltek föl a könyvtárosok, elsősorban az USA-ban, mivel ott az ipari légszennyezés nagy mértéke is gyorsította ezt a folyamatot. W. J. Barrow amerikai restaurátor és vegyész az 50-es években egyes könyvtárak könyveinek vizsgálatával kimutatta, hogy a papír gyors pusztulását a nagy savtartalom okozza 1 , és 1960-ra — papírgyárakkal együttműködve — előállította a legalább 300 év hasznos élettartamúra becsült modern könyvpapírt. A papírok összetételét, a papírral szemben támasztott követelményeket (kémiai és fizikai tulajdonságok és azok megtartása az időben) 1960-ban publikálta 2 . Az USA-ban azóta aránylag sok „tartós" könyvpapírt állítanak elő; 1980-ban a könyvnyomó papírok 25%-a volt savmentes 3 , és ezeket néhány kiadó rendszeresen fel is használja (a környezetvédelem és a gyári berendezések hosszabb idejű használhatósága is a lúgos gyártási körülmények kiterjesztése mellett szól). Az OSZK hírlapjai közül kb. 14 000 kötetet tartottak 1969-ben eredeti állapotukban feltétlenül megőrzendőknek 4 . Ez a laminálási eljárással tíz restaurátor száz éves konzerváló-restauráló munkáját igényli, 300 lapos kötetek esetén. A száz év alatt azonban ezek egy része már alkalmatlanná válik a restaurálásra is, ugyanakkor a következő 10—20 évben még bizonyára a hagyományos módon jelennek meg az újságok, tehát a gyorsan pusztuló papír beáramlása a könyvtárba folytatódik, növelve a néhány évtized múlva restaurálásra szoruló mennyiséget. Ugyancsak savasodó, gyorsan törékennyé váló papíron jelenik meg sok könyv, plakát, színlap, kotta stb. A tartós papír gyártási lehetőségének és az utóbbi száz évben megjelent magyar hírlapok igen rossz állapotának ismerete vezetett a tartós újságnyomó papír gyártásának gondolatához. A „Papíripar" c. folyóiratban megjelent cikk 5 nyomán a diósgyőri papírgyár vállalkozott arra, hogy közös munkával kialakítsuk a megfelelő összetételű papírt (majd a gyártásra 1. Barrow, W. J.: Deterioration of Book Stock, Causes and Remedies. Ed. by R. W. Church. Virginia State Library. Richmond. 1959. 2. Barrow, W. J. : The Manufacture and Testing of Durable Book Papers. Ed. by R. W. Church. Virginia State Library. Richmond. 1960. 3. Haas, W. J.: Interim Report on Book Paper, April 1981. The Committee on Production Guidelines for Book Longevity = Restaurator. 1982. 3 — 4. 239 — 243. p. 4. Tájékoztatás a Széchényi Könyvtár magyar hírlapgyüjteményének állapotáról és konzerválásáról. Sajtóértekezlet anyaga. 1969. június 26. Országos Széchényi Könyvtár. 5. Kastaly Beatrix: Papír a jövőnek = Papíripar. 1978. 3. 116. p. 188
