AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Németh Mária: Az OSZK állományvédelmi tervei és tevékenysége a két világháború között

Fitz József a Magyar Könyvtárosok ós Levéltárosok Egyesületének 1938. június 15-én tartott közgyűlésén tartott elnöki megnyitója keretében foglalkozott először a „bibliofilm" kérdésével. A külföldi tapasztalatokat ismertetve szólt a fényképes katalógus perspektíváiról, a hírlapok mikrofilmen való tárolásáról és olvastatásáról, ennek előnyeiről (kis helyen elférnek és „többé nem lehet közleményeket kinyisszantani"). Fitz, aki a könyvtár modernizálásának minden területen elkötelezett képviselője volt, utalt ugyan az ellenvéleményekre, arra, hogy minden új találmányt először kétkedéssel fogadnak, de saját álláspontját a következőkben foglalta össze: „Amit eddig a bibliofilmről hallottunk, az csodálatos perspektívát csillogtat meg előttünk."

70 Öt évvel később Dezsényi Béla már konkrétebben fogalmazott: „Eljön az idő, amikor már csak költséges eljárásokkal lehet majd konzerválni a pusztuló hírlapokat vagy pedig az egyelőre éppoly költséges mikrofilmhez folyamodni és az eredeti példányok raktározásáról lemondani..."

71 Dezsényi Béla ekkor még nem vette figyelembe a mikrofilmezés viszonylagos olcsóságát és nem gondolhatott arra, hogy az állományvédelemnek ez a módja az ő vezetése alatt álló Hírlaptárban indul majd meg néhány év múlva. * Az elmondottakat összegezve néhány egyértelmű megállapítást tehetünk : A könyvtár vezetői — Melich Jánostól kezdve Fitz Józsefig — kivétel nélkül alapvető kötelezettségüknek tekintették a nemzeti nyomtatványállomány megőrzésének, az utókor számára való átörökítésének feladatát. Minden ezzel kapcsolatban leírt mondatukban a morális felelősség átélése fogalmazódik meg. Tisztában voltak a hírlapok megóvásának fontosságával, maguk is és vezető munkatársaik is kutató tudósok lévén, felmérték az újságokban, hetilapokban megjelent napi anyag történelmi forrásértékét. Ezt nem csupán a jelentésekben, hanem — a korszak második felében — egyre több cikkben is megfogalmazták.

72 Ennek ellenére, kissé meglepő és az elvekkel ellentétes módon, nagyobb gondot fordítottak a könyvek köttetésóre mint a hírlapokéra. Előbbi persze egyszerűbb volt és a régi hagyományokhoz kötött: a segédkönyvtárba természetesen csak bekötött mű kerülhetett és általában kölcsönzésre sem lehetett fűzött könyveket kiadni. Ezeket helyben sem olvastatták szívesen. Az ellentmondást az is fokozza, hogy ezekben az években éppen a hírlapok forgalma növekedett erőteljesen! 70. Elnöki megnyitó. = A Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesületének Évkönyve. II. 1937-1938. Bp. 1938. Idézett rész 57-64. p. 71. A hirlapkönyvtár gyűjtőköre. = Magyar Könyvszemle. 1943. 136 — 149. p. Idézett rész: 139. p. 72. L. Trócsányi Zoltán: Hírlaptári problémák. = Magyar Könyvszemle, 1938. 313 — 319. p. — uő: Hírlaptárak jelentősége. = A Sajtó. 1941. 12. sz. 3 — 5. p. — uő: A könyvtár és a napi politika. = Magyar Könyvszemle. 1941. 113 — 114. p. — Dezsényi Béla: A hírlapkönyvtár gyűjtőköre. = Magyar Könyvszemle. 1943. 136 — 149. p. 160