AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1982-1983. Budapest (1984)

II. Az OSZK történetéből és munkájából - Haraszthy Gyula: Az OSZK fejlesztésének irányai Fitz József főigazgatósága idején

jelent idegen nyelvűt is; kiterjeszkedik a külföldön megjelent magyar nyelvű sajtótermékekre, de magyar szerzőktől idegen nyelveken megjelent művekre is, sőt idegen szerzőktől idegen nyelvű, de magyar vonatkozású közleményekre is. Itt már lehetetlen pontos határt megállapítani. ... Az Orsz. Széchényi Könyvtár ugyan rendszeresen gyűjti a külföldi magyar és magyarvonatkozású munkákat is, de valamennyinek a beszerzése lehetetlen. . . Ha tehát könyvészetünket a külföldi magyar és magyarvonatkozású irodalomra is ki akarnók terjeszteni, eleve le kellene mondanunk a teljességről és csak torzót adhatnánk. .. .

23 A bibliográfiai teljesség kérdése fölött már sok elméleti vita folyt s abban mindenki egyetért, hogy abszolút teljességről szó sem lehet. . . Elhatározásainkat azonban nem elsősorban az elméletek, hanem az adottságok irányítják. Az adottság, melyhez alkalmazkodnunk kell az, hogy a rendelkezésünkre álló pénzből a könyvészetet évenkint 30 ívben nyomtathatjuk. 30 íven legföljebb 10 000 címleírás fér el." Fitz Józsefet és munkatársait az a kérdés is foglalkoztatta, hogy az anyagot milyen rendszerben: betűrendben vagy szakrendben közöljék-e. Fitz úgy vélte, hogy a jó megoldás az lenne, ha a könyvészet anyagát mindkét rendszerben feltárhatnák. De erre a rendelkezésre álló pénzösszeg nem ad lehetőséget, tehát választani kell. „A betűrendes bibliográfia a két rendszer között az elsődleges. Ez adja szellemi termelésünk általános áttekintését, mely nélkül a szakbibliográfiának nincs biztos talaja. ... A betűrendet választottuk, de arra gondolunk, hogy az ötévi ciklusbibliográfia viszont legyen szakbeosztásos." A szakbeosztású bibliográfiával kapcsolatosan még egy ellenérv kívánkozott Fitz.tollára: a Széchényi Könyvtár munkatársai filológusok és történészek, tehát fennáll az a veszély, hogy más területeken a szakbeosztásnál csak dilettáns munkát végeznének.

24 Azokon a területeken, ahol az intézmény munkatársai nem otthonosak külső szakértők közreműködéséhez lehetne folyamodni, ezt azonban a könyvtár szerény költségvetési kerete nem teszi lehetővé. Az éves könyvészetek megjelentetése természetesen nem ment simán. Mindenekelőtt erélyes kézzel kellett rendet teremteni a kötelespéldányok beszolgáltatásának addig eléggé elhanyagolt területén. Gáspár Margit osztályvezető — munkatársainak segítségével — javítani próbálta és javította is a nyomdák beszolgáltatást morálját. Ha ez nem vezetett eredményre, akkor a főigazgató a szerzőkhöz fordult tiszteletpéldányért, vagy az antikváriumokban kerestette a hiányzó — fontos — anyagot. A könyvtár 23. A szakszerűen és logikusan fölvetett problémát Goriupp Alisz elemezte részleteiben: A magyar vonatkozású könyvek könyvtári problémája. = Magyar Könyvszemle 1938. 365 — 368. p. 24. Ma már ezzel az elvvel sem érthetünk egyet, hiszen az éppoly fontos, sőt részletezőbb decimális szakkatalógus számára ugyanazok a filológusok és historikusok dolgoztak, mint akiknek szakcsoportjai a nemzeti könyvészetben szerepeltek volna. Többen a szakcsoportok szerinti beosztás, illetve megfelelő tárgymutató mellett érveltek (1. Niklay Péter recenzióját a Magyar Könyvészetről. = Magyar Könyvszemle 1941. 407 — 413. p. 9* 131